Beszámoló a biciklitúráról

A túra részletei »

Biciklitúra a Dunakanyarba

A vonat 8.55-kor indult, ennek örömére 8.30-kor még csak én egyedül árválkodtam a vonat mellett egyik kezemben biciklimet, másikban jegyemet szorongatva. De még mielőtt nagyon megsajnálnátok, elárulom, hogy hamarosan társaságom lett, és a végén, különféle kalandok után (pl. Kedves közivezetőnk összetűzésbe került a jegyautómatával, mivel az felháborító módon sem jegyét, sem pénzét nem volt hajlandó kiadni + természetesen a helyszűke a bicikliskocsiban), a csoport nagy százaléka (kb 18 ember) fenn volt a kigördülő vonaton, biciklijükkel együtt. Mivel nem lehet minden tökéletes, három ember sajnos lemaradt a vonatról: ketten a már említett jegyautómata-incidensből kifolyólag keletkezett nagy sor miatt, egy bajtársunk pedig a vonatok csatlakozásának nehézségei folytán. Mindenesetre legtöbben elértük Kismarost 40 percen belül, ahonnan biciklivel indultunk tovább Zebegény irányába egy jó minőségű bicikliúton (annyira jó minőségű volt, hogy több autós megirigyelte tőlünk, és használta), sík terepen. Zebegényben csatlakozott hozzánk a három lemaradt mkks, és most már együtt tekertünk tovább. Kisebb emelkedők és autósokkal való összetűzések árán épségben eljutottunk következő állomáshelyünkre, aholis a focipályát einstandoltuk, először étkezés, majd métázás céljából. Miután mindenki jól teletömte a hasát, természetesen rögtön métázni kezdtünk ? az esélyegyenlőség nevében, mert így a sok gyorslábú fiú és lány sem tudott fénysebességre kapcsolni eleinte, és így nem bátortalanítottak el minket többieket :). Aztán belejöttünk, és 4 játszmát is lejátszottunk. Végül megegyeztünk egy döntetlenben. Lassan továbbindultunk (a lassan itt szó szerint értendő…), és alig fél óra leforgása alatt sikerült az egész csapatnak elérnie a kb 500 m-rel arrébb lévő következő gyülekezőhelyet. Itt kiderült, hogy az egyik biciklit szerelni kell, de ez is megvolt röpke félórán belül. Ekkor Vehó főnök eligazítást tartott: ?Most elindulunk, megyünk először föl, majd lefelé, majd megint föl és ismét lefelé?. Ki hitte volna:). Mikor mindenki megérkezett az utolsó lefeléhez, féktesztelést tartottunk, mert egy nagyobb lejtő és egy kisebb kanyar után a semmiből egy elsőbbségadás-tábla bukkant fel hiretelen, és kb 20 m-rel alantunk autók húztak el. Akik már átjutottak ezen a kereszteződésen, harsány üvöltéssel szólították fel a többieket fékezésre, így mindenkinek (még Joci főnöknek is már méterrel lejjebb) sikerült megállnia. Ezután már csak egy 14%-os, 1-1,5 km hosszú emelkedő próbált megakadályozni minket abban, hogy elérjük Kismarost újból. De miután ezen is túljutottunk, megint jöhetett a sokak által kedvelt száguldozás lefelé, kanyargós erdei úton 4 km-ren keresztül. Ennek végén Vehó főnökre kellett csak várni, mert egyrészt nehezen bírt elszakadni a 14%-os emelkedőtől (főleg a rajta való lefelé haladástól), másrészt valami rendellenességet észlelt biciklijén. Mindenesetre nemsokára elértük Kismarost, ahol elméletileg vonatra lehetett volna szállni azoknak, akik siettek vagy megelégelték a tekerést, de a vonat kb öt perccel megelőzött minket. Így aztán Verőcéig eltekert még az egész csapat. Itt a Duna partján álló szabadtéri színpadon letelepedtünk, eszegettünk és fényképezkedtünk. Ezután kettéoszlottunk: egy nagyobb csoport (főleg akik este még Szie-bálba mentek) vonatra szállt, egy kb 8 fős partizánalakulat eltekert Vácig, ami az eredeti végcélja volt a túrának. Itt Joci főnök egy kis kerülő után (mivel behajtani tilos tábla volt kirakva, nem mentünk be az utcában kb 15 m-t a járdán sem, hanem megkerültük az egész teret ? ezen manőver során pedig a fél csoportot elveszítettük) megtekinthettük a váci piar gimit kellő megilletődéssel (Joci és Peti neveltetésének fő állomása). Már csak annyi volt hátra, hogy újra megtaláljuk egmást, és hogy eltekerjünk az állomásig, aholis megvettük jegyünket, majd Jocinak búcsút intve vonatra szálltunk. Ez a manőver azonban nem volt oly egyszerű, mint ahogy hangzik, mivel a vonaton nemcsak sokan voltak, hanem a bicikliskocsit is eltorlaszolták babakocsikkal, így szétszóródva a tömegben utaztunk. De lényeg a lényeg: szerencsésen hazaértünk Budapestre fél 8-ra, és búcsúzás után mindenki szép élményekkel térhetett haza. Összegezve: jó volt, köszönjük a szervezőknek!!

Madocsai Kinga

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.