Beszámolók az adventi lelkigyakorlatról

A lelkigyakorlat részletei »

3 óra utazás után megérkeztünk Tiszaalpárra. Alpárian fogalmazva a nagy büdös(!!!) semmi fogadott bennünket + egy fenyőfa + egy nővér. A nővér nagyon kedves volt, elvitt minket a kolostorba. Lepakolás után vacsorához ültünk. Vacsora után mindenki “kénytelen volt elfogyasztani” István atya ajándékát, egy óriás Pöttyöst:) Miután jóllaktunk, lélekben is feltöltődtünk! Szentségimádás keretében elcsendesedtünk, és ráhangolódtunk a hétvégére. Este lett és reggel, a második nap. A délelőtti elmélkedéseket Egri László diakónus vezette. Előadásai karácsonyi népénekekre épültek. Az egyes részek végén jobbnál-jobb kérdéseket kaptunk: Hol, milyen pillanatokban tudunk találkozni Istennel? Hol tudnánk újabb ajtókat nyitni felé? Ebéd előtt közös misén vettünk részt vendéglátóinkkal, ezt követően betekintést nyertünk a bencés nővérek életébe. A monostort(?) bemutató nővér elmeséléséből kiderült, hogy a tiszaalpári közösség még nem rendelkezik nagyon régi múlttal: a közösség az 1900-as évek elején kezdte csak meg működését. Érdekességként elmesélte azt is, hogy a templom freskóját az ott állomásozó orosz katonák céltáblának használták.
Délután a hosszú szabadidőben többségünk sétálni ment a Holt-Tiszához. Útközben a sok kamion mellett egy szélvédő nélküli autó húzott el többször mellettünk. A falu embereitől megtudtuk, hogy merre kell menni a folyóig. Például Ipé egy bicikliző idős néni után futva tudta meg, hogy balra kell menni, míg a falu fiatalsága jobb irányba küldött minket.:)
A délutáni előadást Pákozdi István atya tartotta, mely után kiscsoportokban beszélgettünk a karácsony 3 fő meghatározó eleméről: a csendről, a szegénységről és az áhítatról.
Este a vezetést Veho és Joci főnök vette át, így előkerültek a játékok is. Két csoportra oszlottunk, melyek vezetői az egyházi előkelőségek (Pákozdi István atya, Egri László) voltak. A játék hevében kicsit megzavarodtunk, elfelejtettük, hogy hol a helyünk és hogy kik is vagyunk valójában. Azóta szerencsére már elmúltak a tünetek. Ki-ki mikor jónak látta eltette magát másnapra. És Isten látta, hogy ez jó.
Vasárnap délelőtt fórumon osztottuk meg tapasztalatainkat egymással. Az ünnepi szentmise és ebéd után hazaindultunk.
Tartalmas és eseményekkel teli hétvége volt, köszönet érte a szervezőknek!

Varga Eszter
Horváth Lúcia
Czimbal Barbi
Stolczenberger Robi
Nógrádi Ági


Adventre készülve, hogy méltó módon ünnepelhessük meg a karácsonyt, Jézus Krisztus születése napját az Egyetemi Lelkészség lelkigyakorlatot szervezett a tiszaalpári bencés nővéreknél.

A csapat december 1-én, pénteken 14: 45-kor találkozott a Nyugati pályaudvaron. A három órás út során először Budapestről Szolnokra mentünk, ahol átszálltunk a Tiszaalpár-Alsó felé tartó vonatra. Az állomáson már várt minket Benedikta nővér, aki többszöri fordulóval mindannyiunkat elvitt a szálláshelyünkre az általuk fenntartott vendégházba, ahol elegendő hely nem lévén néhány lány a klauzúrán aludt. Első esténken először megvacsoráztunk majd, az oratóriumban szentségimádást tartottunk, aminek végén mindenki csendben elvonult elmélkedni, és aludni.

Másnap reggel, miután a reggeliért felelős csoport elkészítette az ennivalót, megreggeliztünk. A délelőtti előadást Dr. Egri László diakónus tartotta. Az ő elmélkedését a karácsony csendjéről hat egyszerű népdal ihlette, amelyet gyermekkorában oly sokat hallott (“Szállást keres a Szent Család”, “Szállj le József”, “Betlehem, Betlehem”). Szólt a szívünkben, lelkünkben szállást kereső Istenről, valamint arról, hogy az eredménytelenség a hűség próbája is lehet és még sok más szép gondolatot is hallhattunk tőle. Ebéd előtt a bencés nővérekkel közös szentmisén vehettünk részt, amelyet Dr. Pákozdi István atya celebrált. A mise, és a finom ebéd után a csoport nagyobbik része kisétált a Tiszához, a kisebbik része bement a faluba, de néhányan a szálláson maradtunk, hogy pihenjünk. Délután négy órakor került sor István atya előadására. Itt az atya kifejtette, hogy a karácsony: csönd, szegénység, áhítat. Ezután mindenki elment, hogy kiscsoportjában beszélgessen a kapott kérdésekről. Eközben lehetőséget kaptunk gyónásra és lelkibeszélgetésre is. Visszatérve a kiscsoportos beszélgetésről, a csoportok vezetői röviden ismertették az ott elhangzott gondolatokat, felvetéseket. Ezt követően vacsoráztunk, majd háromnegyed órával később – miután bemutattuk egymást – játékra került sor, amely felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. Este 11 órakor hivatalosan vége lett a napnak, de néhányan tovább játszottak.

Vasárnap reggel már ébresztő nélkül kelt a csapat, és a reggeli után egy fórumon megbeszéltük, hogy mivel lettünk gazdagabbak az ott töltött idő alatt, és hogyan tudnánk jobbá varázsolni a következő lelkigyakorlatot. Ezt követően a szentmisén megünnepeltük advent első vasárnapját, majd megebédeltünk. A végére már csak a pakolás maradt hátra, végül fájó szívvel búcsút intettünk a szállásadóinknak a tiszaalpári bencés nővéreknek.

Ács Szidónia
Ürömös Antal


Hogy milyen volt a Lelkészségi hétvége?

Egyszerűen nagyszerű. Aki már volt ilyenen, az bizonyára sajnálja, hogy most nem lehetett közöttünk, aki még nem volt, annak remélem, sikerül kedvet csinálnom hozzá. December 1-jén, a fogolyszökés miatt nagy nehézségek árán ugyan, de végül is sikerült elérnünk a Szolnok felé tartó vonatot, majd sikeresen megérkeztünk Tiszaalpárra, ahol a nagy pusztaság közepén ugrottunk le a vonatról, szinte a semmibe (peron nem volt). Nagy volt a kontraszt hátrahagyott fővárosunk és a Puszta között. Benedicta nővér várt ott bennünket a bencés közösség kisbuszával, és beszállított minket a kolostorhoz. Aki nem akart buszozni, az gyalogolhatott. Péntek esténket egy gyönyörű szentségimádás zárta, amit a templom oratóriumában tartottunk. Énekeltünk, imádkoztunk, szép gondolatokat olvastunk föl, elmélkedtünk, csendben voltunk, Jézusra figyeltünk. Azt gondolom, ez az alkalom volt az, ami megadta az egész hétvégének az alapját, itt tudtunk végülis ténylegesen kiszakadni otthonhagyott dolgainkból, hogy átadjuk magunkat Istennek, hogy valami újat, szépet tudjon létrehozni bennünk. Szombati napunk igazi lelkinap volt. A délelőtt Egri Laci diakónusunk vezette elmélkedéssel telt. 6 karácsonyi/adventi népdal köré fűzte mondanivalóját, amiket persze el is énekelt nekünk, gitárkísérettel. Nekem ez nagyon tetszett, jó volt hallgatni. Blokkonként kérdéseket is kaptunk, amiket ki-ki maga félrevonulva átgondolhatott. Ezt követően a bencés nővérekkel együtt vettünk részt szentmisén, majd Margit nővér körbevezetett bennünket az épületben, és kimerítő rögtönzött történelmi összefoglalót tartott a rend és a tiszaalpári kolostor múltjáról. Ezt követte az ebéd, ami bőséges volt, és finom is. Bár egy lelkigyakorlat inkább ugye a léleknek szól, de ettől függetlenül az egyetemi lelkészség fő jótevője mindenféle finomságról is gondoskodott, mint például Túró Rudi, és vanília/csokipuding így rendkívül jól éltünk ezen a hétvégén, igazán. Ebéd után egy kis szabadidőt kaptunk, amikor is többekkel sétáltunk a “nagy alföldi rónaságon”. 16h-kor Atyó előadása következett a csendről, szegénységről, áhítatról. A gondolatébresztő után kiscsoportos beszélgetés során oszthattuk meg egymással, ami ennek kapcsán felszínre került bennünk. Ezt a kiscsoportok összefoglalója koronázta. Megvacsoráztunk, s ekkor következett a hétvége “komolytalanabb” része, az esti JÁTÉK-kal. Remek volt a hangulat. Ami engem tulajdonképpen az egész hétvégben legjobban elbűvölt, az az, hogy három nap alatt azt éreztem, hogy közösségben vagyok olyan emberekkel, akiknek többségével ott találkoztam életemben először. Nekem talán ez volt a legnagyobb élmény. Vasárnap délelőtt reggeli, majd gyűlést tartottunk, ahol mindenki elmondta, mit visz haza, milyen elhatározásokkal készül a Karácsonyra, illetve, hogy mi volt jó, mi volt rossz ezen a hétvégén számára. Majd az utolsó ebéd következett, majd takarítottunk, és indultunk, hogy elérjük a buszt. (A többiek, mivel én Atyóékkal mentem autóval) Tudtommal mindenkinek sikerült hazajutnia. Tavasszal lesz a következő lelkészségi hétvége, amire az időpont január közepéig dől el, javaslatokat addig lehet tenni. Kívánok mindenkinek szép, reményteljes, csendes-áhítatos adventi készületet!

Müller Zsófi

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.