Beszámoló a 4. éjszakai biciklitúráról

A túra részletei »

Tavaszi tekergésünk

Hurrá, ismét megyünk! – Bicajozni? – Ja! – Ugyan már. Mi van abban olyan jó? – Hát az, hogy nincs forgalom, jó a levegő, és király a hangulat. . Nanemond! És hol találsz ilyen helyet a környéken? . Bárhol, a lényeg, hogy éccaka menjünk! Éééééérted mááááár? :)))))

Eme párbeszéd bármely 2 MKK-s közt elhangozhatott volna, ha az egyik még nem járt MKK éjjeli bicótúrán. Mert ez már nem az első volt. János-hegy, Budapest és Szentendre után most Gödöllőt vettük célba.

A megszokott módon, Közi után pattantunk nyeregbe, és a szokásos hangos sorszámosztás után nekivágtunk a belvárosi éjnek. Végig, azaz a Margit hídig a budai rakpart cangaútján haladtunk, majd a Szigeten, ahol bravúros gyorsulásoknak és összekapaszkodásoknak lehettek szemtanúi az épp arra járók.

“Vegyél lámpát! Világos?” . ismételte valaki az ismert CriticalMass-es mondatot, ami az előző éjjeli túrán szállóigévé vált. Valóban, a lámpa elengedhetetlen eleme az efféle megmozdulásnak. A Városi szakaszokon azonban jó volt a közvilágítás és köszönhetően a sok “kukásmellénynek” csoportunk jól látható volt.

Visszatérve az útleíráshoz, az Árpád-hídon visszatértünk a Duna bal partjára, és Dunakesziig néhány “bevárjukavégét” szusszanást kivéve meg sem álltunk. Ezután Fót felé mentünk, és Mogyoródon tartottunk egy rövid kényszerpihenőt, mert a vége leszakadt. Innen már nem volt sok hátra Gödöllőig. Ekkor furcsa látvány fogadott: éjjeli kísértetként egy BKV busz suhant el mellettünk, majd rövidesen szembe jött. Nem is tudtam, hogy a VEKE javaslatára kibővített éjszakai hálózat ilyen messzire kimerészkedik.

Rátértünk a 3-as főútra, ami igencsak kihalt volt. Tyű, micsoda lendületet kaptunk! Félbeszakadt minden beszélgetés, és nosza, le a lejtőn. Akiknek volt sebességmérője, azt állították, hogy 50-65km/órás sebességet is elérhet. Nem semmi.

Gödöllőn a Grassalkovich kastély parkjában tartottunk pihenőt. Itt került sor a már hagyománnyá vált pezsgőbontásra, mely bár most nem éjfélkor történt, azért a hangulat nagyon jó volt. Elemózsia, keksz-körbekínálás, csoportkép, vízszerzés, majd indultunk is vissza, mert kezdtünk elcsigázódni, és volt még hátra egy darab.

Felcammogtunk az emelkedő tetejére, és onnan ismét egy hatalmas gyorsulási verseny indult. Krisztiánnal kicsit később indultunk, mert próbáltunk pár fotót csinálni a panorámáról, de sajnos a képek nem sikerültek úgy, ahogy vártuk.

Idők közben visszaérkeztünk a fővárosba. Ez a rosszabb útminőség mellett jelentette a bicikliút kezdetét is, ami fáradt agyunknak azt a leckét adta fel, hogy az út közepén levő elválasztó cölöpöknek ne menjünk neki. Szerencsére csakhamar másfelé ment a bicajút és eltűntek a kellemetlen cölöpök. Nagyrészt bicikliúton, a Városligeten keresztül végül beértünk a célba, a pesti Nagyi Palacsintázójába, ahol ki-ki megjutalmazta magát ez finomsággal. Emellett mindenki vihetett haza egy apróságot: a sok szép élmény mellé kaptunk egy-egy oklevelet is, amely bizonyítja, hogy jelenvoltunk a túrán.

Már várom a következőt, gratulálok Vehónak és Jocinak a szervezésért és egyáltalán az ötletért, mellyel elindultak az MKK éjjeli bringatúrái.

Techet Gábor
smaragd

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.