Beszámoló az egynapos bringatúráról

A túra részletei »

– Szia Kinga, hogy vagy?
– Szia Eszti! Köszi jól, hatalmasat aludtam a tekerés után! Végül ugye nem bántad meg, hogy elmentünk?
– Dehogy! Volt egy-két mélypont, de aztán mindig olyan jó érzés volt feljutni az emelkedő tetejére! Neked nem volt túl korai a fél 9-es találkozó?
– Egyáltalán nem volt vészes. Már a vonaton tök jól éreztem magam, és végül is az sem zavart, hogy Vác helyett Verőcén szálltunk le, és így 10 km-rel többet kellett tekerni.
– Igen. De még jó, hogy Vácon rögtönk megálltunk fagyizni… 🙂
– Ó, igen, az annyira jó volt! Akkora gombócokat még soha életemben nem ettem! Két gombócért legalább négy adagot kaptunk!
– Hát az tényleg nagyon jó volt! De ez kellett is, mert iszonyú meleg volt, és utána rengeteget tekertünk megállás nélkül, természetesen nem sík terepen… 🙂
– Nem bizony, és végig nekünk kellett hátulról hajtani a sereget, mert a többiek nem voltak hajlandóak gyorsan menni. Micsoda népség! 🙂
– Igen, de engem nem zavart, hogy mi voltunk hátul. Mindig más csatlakozott hozzánk, és az emelkedő közepén hangzottak el a legjobb viccek.
– Végülis elég kibírható volt az a “néhány” emelkedő… A hőséget hogy bírtad?
– Nem zavart túlzottan, főleg azért, mert a lassú tempó ellenére volt egy kis szembeszél is. 🙂 És emlékszel milyen gyönyörű volt a táj? Az a sok szép pipacsmező, és a messziről látszódó apró falvak! Egyszerűen meseszép volt! Azért azt hiszem mindnyájunknak jól esett az Acsán eltöltött néhány pihenő óra.
– Bizony, és enni is jól esett már nagyon. És emlékszel, hogy volt, aki egész napra csak egy csomag parányt hozott magával? Nem semmi.. Aztán sikerült üzletelnie, és 5 parányért kapott egy zsömlét. Hihetetlen…
Jó volt üldögélni a fa árnyékában, míg a többiek frizbiztek a napon! Hogy hogy bírták!? Én meg ezalatt kiélveztem fotózás iránti vágyamat. Beállítottam a gépen a “baba funkciót”, és a mellettem fűben heverő csodaszép lányokról elkészült ‘Szép Heléna a fűben’ sorozatom. (Nézzétek meg a neten!!! 😉 És emlékszel, amikor megkerestük azt a budit? Nagy vehemenciával közeledtünk felé, aztán kiderült, hogy nincs ajtaja… 😛
– Hát, igen, nagy bánatunkra… Aztán a fotózásra sem maradt több idő, mert a 15 biciklis tovább indult a Galga mentén. Ekkor történt a defekt, ugye?
– Ja, igen. Szegény Gábor… De azért az egy kellemes időszak volt nekünk, emlékszel? Előre mentünk, aztán jót beszélgettünk, míg bevártuk a többieket! Aztán végül sajnos pont elment előttünk a vonat. Viszont nagyon vidáman telt az az állomáson töltött egy óra! Vagyonunktól meg tudtunk szabadulni a MÁV segítségével, és itt nem csak a jegyekre gondolok, hanem jó pár kilapított pénzérmére is. 🙂 A vonatút aztán jó hamar eltelt, nem?
– Igen, és kicsit szalonképtelenül ugyan.. :), de pont beértünk este Pákó miséjére is! Szerinted mit írjunk még? Az a baj, hogy nem tudom, ha begépeljük, meglesz-e az A4-es oldal. De inkább ne folytassuk, kezd ellaposodni a fogalmazás.
– Á, itt van Vehó! Kérdezzük meg tőle, mi volt még poénos az úton. Hát ez kéész.. A válasz: “A biciklitúrán csak komoly dolgok történtek.”
– Azért annyit még tegyünk bele, hogy nagyot palacsintáztunk a végén, ami különösen jól esett, mert tudtuk, hogy még hazáig is hosszú az út. Szerinted Joci nem fogja azt mondani, hogy ez a fogalmazás így gáz?
– Hát.. azt majd meglátjuk. Mindenesetre, ha nem is így látszik, mi igazán élveztünk ezt a napot. Remek volt a társaság, hatalmasokat nevettünk! Köszönet a szervezőknek!

Börzsönyi Eszter – Pintér Kinga

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.