Beszámoló a 2007-es biciklitúráról

A túra részletei »

Nyári MKK bringatúra 2007
(Alföld)

Az idei biciklitúra rendhagyó módon nem hegyeken és dombokon keresztül vezetett, hanem Petőfi kedvenc táján, az Alföldön.
Néhány órás vonatút után Kiskunfélegyházán pattantunk nyeregbe. Olyan sokan voltunk, mint eddig még sohasem az MKK történetében. Véletlenszerűen 🙂 2 csoportra oszlottunk, és a hét során többé-kevésbé ebben a felállásban haladtunk esti szálláshelyeink felé.
Utunkat állták fagyizók, sörözők, folyók, patakok, templomok, emlékhelyek, várak, vasúti átjárók, de a mi nagyszerű csapatunk mindennel bártan szembenézett. Dacolva a meleggel, (hát:)széllel, küllőkkel, felnikkel, fékbovdenekkel, defektekkel,  – sőt, volt akinek már az agyára ment – kitartottunk célunk mellett, mindig csak előre haladtunk. 🙂

Mindjárt az első napon megküzdöttünk a Tisza árjával, majd a szentesi plébánia házőrzőjével és gorillájával. Megcsodáltuk Szentes város nevezetességeit Eszter kalauzolásával, miközben azért segítettünk elpusztítani a Gombócokat is. Szorgos kezek a finom vacsora elkészítésén fáradoztak, de addig a többiek sem tétlenkedtek ám! Ki-ki tesztelte a bőrpamlagokat, koptatta a ping-pong ütőket, a billentyűket, és edzésben tartotta a játékosokat a csocsópályán. Noha az igazi “bemelegítés” csak ezután következett az atya jó barátjával, Házi Vilmossal és társával. Nem volt szükség takaróra az éjjel, s (ki)terített asztal fogadta a szúnyogokat. Vajon őket is úgy fűtötte a vérü(n)k utána?
Másnap reggel egy kis baleset történt a gorillával, reméljük azóta már jobban van…
A forró éjszakát követően vágtunk neki leghosszabb, legegyenesebb, de a végén legkacifántosabb utunknak. Aradra beérve igen sokféle autót láttunk: Daciát. Feledhetetlen volt a város egyik legforgalmasabb és éppen feltúrt útján az autók közti biciklis áradat, amellyel megbénítottuk… volna a forgalmat, ha már nem lett volna az. Annyira élveztük a dolgot, hogy a kisebb utcák gyors megtekintése után rögtön visszatértünk erre, de még látványosabb formában: egy autós felvezetéssel az egész városon átvágva majdnem a szálláshelyünkig. Vajon miket mondhattak be a helyi rádiók Közlekedési helyzetkép címén a lépésben, vészvillogóval haladó kisbusz, és az azt követő 3-4 sávot beterítő biciklis őrültek láttán?
A református plébánián hatalmas vendégszeretettel fogadtak bennünket. Vacsorára Veho főszakács és kuktatársai töltött csirkét készítettek, ám a többiek sem unatkoztak. Volt ott egy pianino, Ulti, Bang, de aztán a Saboteur-ök is lebuktak.
Másnap terített asztalokkal, bőséges reggelivel vártak minket kedves szállásadóink. A magyar nyelvű katolikus mise után biciklis városnézés, és a bedugult autók közti szlalomozás következett. Két emlékhelyet kerestünk fel Aradon, és a Himnusz eléneklésével adóztunk vértanúink előtt.
Hosszú, göröngyös útszakaszon haladtunk a határ felé, melynek se eleje, se vége nem látszódott, amikorra szinte minden vizünk elfogyott. A tikkasztó melegben Joci főnöknek eszébe jutott, hogy van ám még 1 liter folyadék a táskájában! Az 50 %-os citromlevet úgy itták a kiszáradt (szerintem szőrös) torkú népek, mintha a legfinomabb nedű lenne a világon. Nem tellett bele néhány perc, citromlének se híre, se hamva nem volt. Eltűnődtem: mi lett volna, ha az olaj van nálunk? 😮
Gyuláig még átestünk néhány defekten, majd befészkeltük magunkat a suli tornatermébe. Amíg mi, tornász vénájúak leteszteltük a különféle alkalmatosságokat, mások Gyulát, ill. annak bizonyos helyeit térképezték fel. Közben valahol, valahogy (ez a Veho hihetetlen:) elkészült a spagetti is, melyet szépen elfogyasztottunk a ló hátáról.
Hajnalban a suli emeleteinek felfedezőkörútján jártam épp, ott kóricáltam alig kinyílt szemekkel, pizsamában, amikor előttem termett a gondnok…
Mezőtúr felé haladva nem tudtunk ellenállni a Körösök csábításának, és lementünk a folyó partjához fürdeni. Még javában öltöztem, amikor Tarzan üvöltéseket és csobbanást lehetett hallani. Nem sokára rá lett egy Jane-ünk is 🙂 Brez és Barbi különféle hangeffektek kíséretében hol felváltva, hol együtt ugrándozott be a folyóba. Még páran kedvet kaptunk a víz fölé hajló fáról való mókához. Felmásztam, hm…, nem is kicsi. Már jó ideje fenn gubbasztottam a fán, mire levethettem magam úgy, hogy nehogy a többiek elleshessék kiváló ugrási technikámat. 🙂
Mezőtúron is készültek a fogadásunkra: gyümölcslevessel. Főztünk mellé még paprikás krumplit, és majdnem elég is lett. Itt is egy tornaterem volt a szállásunk, gyűrűvel, kézilabda kapukkal, szóval nem lehetett kihagyni!
Tiszakécskén is nagyon szívélyesen fogadott az atya, amíg elmentünk a termál strandra, megfőzte a gulyást. A strandon aztán volt mindenféle medence, de a melegvizűek aratták a legnagyobb sikert, meg a jakuzzi. Cicáztunk is, bár sokszor azt se tudtuk kik a macskák…
A plébánia borospincéjében vacsoráztunk: a gulyáslevest, no meg amit a “karitászos mamik” (az atya szavaival élve) sütöttek nekünk, palacsintát. Kaptunk hozzá borocskát is, meg szörpöt. Az atya még Saboteur-özni is beállt közénk, és hívott, hogy jöjjünk máskor is. Jó néhányan elhatároztuk, hogy kinn alszunk a szabad ég alatt, de mivel az égi áldás se maradt el, behúzódtunk a házba. Klassz kis plébánia volt, bár a csocsóasztalok kissé nehézkesek.
Utolsó szállásunk Nyáregyházán volt, egy új templomhoz tartozó épületben. Miután fellendítettük itt is a fagyizó forgalmát, nekiálltunk a vacsora előkészítésének. Veho sütött Gyros husit, mellé készítettünk finom salátát, meg gyümölcssalátát is desszertnek. Azt hiszem osztatlan sikert aratott ez a fenséges vacsora. A gyümölcssalival különösen jól ment a közben előkerülő Sangria. Az amúgyis vidám hangulat egyre fokozódott, ahogy fogyott az itóka.
A tetőtéri helyiségben még játszottunk egy jót, aminek még a madár is csodájára járt. Miután végre sikerült elkapni, rájött, hogy nem is akar elrepülni a kezünkről…
Ahogy közeledtünk Budapest felé, egyre ihatóbbnak tűnt a víz az alföldi kénes vizek után, és akadt egy-két kisebb emelkedő is.
Egy biciklitúra nem is igazi biciklitúra fagyizó nélkül, hát betértünk még az utunkba eső Szamócába is. Itt akkora egy gombóc, hogy a többség csak egyet mert venni, de a bátrabbak megbirkóztak kettővel is!
Így erőt gyűjtve vágtunk át a városon, ahol már javában folytak az augusztus 20-ai előrendezvények. A csapat együtt vett részt szentmisén a Táltos utcában Kálmán atyánál.
Ezután élvezhettük az atya vendégszeretetét, és hősiesen elfogyasztottuk a meglepi jégkrémeket. 🙂

Utunk során minden szállásadónknak szépen megköszöntük a szíves vendéglátást. Joci és Veho képeslapokkal, és a bejárt útvonalunkat megörökítő kis térképekkel készült. Ezeket mindannyian aláírtuk, és egy Ároni áldás kíséretében nyújtottuk át.
Amikor megláttam, mindig titkon abban reménykedtem, hogy talán mi is kapunk majd a túra végén… olyan szép kis térképet. És kaptunk! 🙂
Köszönjük szépen, kedves Joci és Veho!!!

Kuti Kati


Aug. 13-án 8.15-kor találkoztunk a Nyugati pu-n, hogy fél órán belül mindenki megérkezzen, ami végül sikerült is :-). A biciklis kocsiig tartó fáradtságos tekerést nem nagyon pihenhettük ki, mert járműveinket meg kellett szabadítani terhüktől… mivel a rengeteg kétkerekű így is túl nagy helyet foglalt el. Megérkeztünk Kiskunfélegyházára, majd sürgősen elkezdtünk imádkozni – és úgy látszik, imánk meghallgatásra talált -, hogy a H. Bóna Márta által beígért egyhetes özönvíz elkerüljön minket. Ehelyett literszám locsoltuk magunkra a faktorokat :-).
Utunkat két csoportban folytattuk egészen Csongrádig, ahol is kellemes fürdőt vettünk a Tiszában. Első napi szálláshelyül a szentesi plébániát szálltuk meg. Kati jó szimata persze rögtön megtalálta a város legjobb fagyizóját :-). Este lett és reggel.

És lőn 2. nap… első megállónk Orosházán, egy játszótéren volt, ahol egy néni jószívének köszönhetően vizet vehettünk magunkhoz. Hamar nyeregbe pattantunk, mivel aznapra 120 km volt előirányozva :-). Miután átvergődtünk a határon, elértük Arad városát. Mivel azonban szálláshelyünkről kb. csak annyit tudtunk, hogy a 2. bokornál kell jobbra fordulni, helyi segítségre volt szükségünk. Egy ROMÁN hölgy kisbuszát és elakadásjelzőjét követve, halált megvető bátorsággal és fittyet hányva az udvarias autósok szidalmaira, Critical Mass-ként cikáztunk a református plébániáig. A töltött csirke kicsit későn érkezett a gyomrunkba (egészen pontosan éjjeli fél 12-kor), de addig is ki-ki Saboteurrel, Banggel, avagy tarokkal ütötte el az időt.

És lőn 3. nap… A szerda délelőttöt mise után városnézéssel töltöttük el. A lelki feltöltődés után egy kis fizikai megpróbáltatást jelentett a hosszú köves út, mely után néhányan (szó szerinti) csobbanással hűtötték le, ill. áztatták el magukat :-). A határ menti tekerést követően már sötétben láttuk meg gyulai szálláshelyünket. A vacsora az iskola helyett az atya tűzhelyén készült el. Egy Tesco-s bornak köszönhetően nyomunkat is otthagytuk egy matracon… :-).

Bár Gyula este is gyönyörű, idegenvezetésre másnap reggel került sor Varga Eszternek köszönhetően. Emlékezetes marad az a pihenés, amikor Barbi, Kati, Brez és Géza Tarzan és Jane-ként ugráltak egy magas fáról a Körösbe (az illusztrációk remélhetőleg felkerülnek a galériára :-)). Mezőtúron az esti meglepetés-gyümölcsleves után 2 taggal bővült a társaság Ida és Endre személyében.

Ránk virradt az 5. reggel. A szervezők (Joci és Veho) a könnyebb elindulás érdekében egy kis energiabombával leptek meg minket: KAPUCÍNERT (évek óta nem is láttam ezt a boltokban!!!) és Sport szeletet kaptunk. Ezek után SZINTE meg sem álltunk Tiszakécskéig. A társaság “hűtlenebbik” része elhagyott minket, de bánatunkat a helyi termálvízbe fojtottuk :-). Az esti vidám, atyának köszönhető palacsintázás után néhányan a csillagos eget választották takaróul. Reggel aztán érdeklődve tapasztaltuk, hogy az éjszakai néhány csepp eső miatt kicsit többen ébredtünk a szobában :-).

6. napon a “szokásos” (általában egy húszassal több volt) 70 km-t a 4-es főúton merészeltük megtenni utunk egy rövidke részén. Az esti vidám falatozás nem jött volna létre, ha nincs a gyros és a Sangria :-)… (fiúk, az a gyros tényleg nagyon finom volt!!) na jó, és elsősorban a nyáregyházi plébános vendégszeretete!

Az utolsó napon – láss csodát! – az Alföld emelkedni kezdett… Meg sem álltunk a monori Spar-ig, ahol közvetlenül a bejárat előtt (mivel ott volt csak árnyék :-)) a puha betonon, kényelmesen költhettük el ebédünket. Néhányan (Barbi és Dávid :-)) pihenésképpen a bevásárlókocsis száguldozást választották. A következő programpont Kálmán Atya miséje volt, amire még a “hűtlenek” is eljöttek. Az Atya fagyival vigasztalt minket a túra véget értéért.

Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezőknek! Jövőre Veletek ugyanekkor (?), ugyanitt (??), de mindenképpen UGYANÍGY !!!

Eszter & Zita


Megint egy bringatúra… Megint Joci és Veho szervezi… Megint a szokásos keménymag…
Mi lehet ebben izgalmas? Hmm… ? Háát… elmeséljük!

Augusztus 13-án kezdődött az egész. Kiskunfélegyházáig a Közlekkar számára fenntartott kocsiban utaztunk. A helyfoglalás igencsak jól jött, mivel a vonaton sokaknak már állóhely sem jutott. De így a biciklik és mi is kényelmesen elfértünk. Miután Kiskunfélegyházán le- és felcuccoltuk a bicikliket, és a hangosbemondó is ránk szólt, hogy az állomás területén tilos biciklizni, 2 csoportra osztódtunk, és 17 km-t tekertünk egy levegővel… na jó, majdnem. Az első rejtélybe Tiszaalpáron botlottunk. Vajon mi lehet az a sok kis fém doboz lábakon, és számokkal ellátva? Szerencsére nem kellett sokáig törni a fejünket: a tanyák postaládája. Ezek után megnyugodva indulhattunk tovább Csongrádra. Itt hosszabb műszaki szünet után… elértünk a Tiszáig, ahol csobbantunk egyet. Bár kicsit stréber volt a vízimentő, és állandóan azt hajtogatta, hogy hatóságilag tilos átúszni a Tiszát, egész jó volt a fürdés. Szentesre már 6 órára megérkeztünk. Az ottani atya kedvesen fogadott minket, és megmutatta szállásunkat. Örömmel fedeztük fel, hogy csocsózási és pingpongozási lehetőség is adott a plébánián. De mielőtt mindezeket kipróbálhattuk volna, elmentünk fagyizni és várost nézni. Vacsora előtt még lezajlott pár érdekes csocsó és pingpong meccs is. A vacsora 10 körül készült el, de érdemes volt várni rá, mert Veho séf és Joci kukta megint nagyot alakított (ezt gyakorlatilag minden estére beírhatnánk, de nem tesszük, mert az unalmas). Az atya még pálinkával is megkínált bennünket – el is fogadtuk. Ezek után ágyba (azaz polifoamra) zuhantunk, sajnos az estimese is elmaradt.

Másnap volt a leghosszabb etapunk. A reggeli és a pakolás után még megörökítettük magunkat az atyával, aztán irány Arad! De mivel hosszú volt az út, megpihentünk Orosházán a játszótéren, ahol a játék mellett ettünk és vizet szereztünk egy helyi lakostól. Szélsebesen haladtunk tovább – a következő helyszínelő rendőrig, aki közölte velünk, hogy leszünk szívesek a kaszaperi bicikliúton továbbhaladni. Szíveskedtünk, de mind az átlagsebességünk kárára, mind a karizmainkéra, amik teljesen elzsibbadtak a kormány erős szorítása miatt.  De nem baj, utána hátszelünk volt, így röpültünk egész Mezőkovácsházáig, aholis ebédeltünk. Tele hassal is lehet tekerni, és ezt be is bizonyítottuk. Legközelebb már csak Battonyán álltunk meg, miután elhaladtunk Drágán György élelmiszerboltja mellett, és bevártuk a 2. csoportot, majd nagyobb fennakadások nélkül átkeltünk a határon. Ott azonban nem jutottunk túl messzire, csak az első benzinkútig. Itt megint letelepedtünk pihenni, és meglátogattuk a mosdót, ahonnan vizet szereztünk. Miután békésen iszogattunk a frissen szerzett vízből, a kedves benzinkutas kisasszony közölte, hogy a víz nem iható. De mi bebizonyítottuk, hogy tévedett. Amúgy sem éreztünk nagy különbséget a víz minőségében, mert minél keletebbre mentünk, annál büdösebb és rosszabb volt a víz. Ha a víz nem is tudott kifogni rajtunk, a veszély még korántsem múlt el. Aradig kamionok sűrű erdejében kellett az út és az árok között egyensúlyoznunk. Miután végre beértünk Aradra, és kezdtünk megkönnyebbülni, Joci elővette a térképet… Ekkor kezdődött a flúgos futam. Harminc bringás szlalomozott a Daciák között. És nem is csak egyszer jártunk egyes utcákban… Egy óra körbe-körbe bolyongás után Joci és Veho kerített egy fehér kisbuszt, aminek a román sofőrje vállalta, hogy elvezet minket  a szállásig. Ekkor kezdődött a flúgos futam második menete: követni a kisbuszt lámpákon, behajtani tiloson, villamossíneken keresztül. Végül egy 20 perc múlva megérkeztünk a szállásra. Ott elfoglaltuk szobáinkat, miután sikeresen felmentünk az igen stabilnak tűnő lépcsőn. Majd lehetet zuhanyozni – hideg vízben (csak a lányoknak volt hideg a víz…).Aztán kezdődött a játék: Bang, Saboteur, sőt, még gitárt is találtunk. Szóval kellemes hangulatban telt az este a 11-kor elfogyasztott vacsoráig. Majd álomra hajtottuk fejünket az aznapi 116 km tekerés után.

A reggelit a háziak készítették számunkra. Misére is Aradon mentünk, mivel Nagyboldogasszony ünnepe volt. A pap nagyon örült nekünk, a prédikációban is külön megemlített bennünket, és azt is elmondta, hogy eddig mi voltunk a legnagyobb csoport Magyarországról, aki a templomban misén vett részt. Aztán a református templomot is megmutatta szállásadónk, Ferenc, és körbekalauzolt bennünket a városban biciklivel. A tegnapi naphoz hűen érdekes volt Aradon biciklivel közlekedni. Az egyetlen bringaúton autók parkoltak, úgyhogy megint maradt a Daciák közti szlalomozás. Sok szép helyet megnéztünk, majd már fél 3-kor nutellás keksztől kirobbanó formában továbbindultunk. Ugyancsak a hagyományokhoz híven kocsis felvezetésünk volt. Először csak rázós volt az út, de később 10 km-es szakaszt földúton tettünk meg – több lyukkal, mint úttal… Szerencsére a helyi kutyák csak ugatnak… úgyhogy nem kellett Veho bringazárját és a robbantólapokat használni. Már mindenkinek kevés volt az itala, így a második csoport önkényesen elfogyasztotta a közös citromlevet. Ejnye. Minket meg sem kínáltak… Később egy csatornában felfrissítették magukat a bátrabbak, és tekertünk tovább a határig. A határon átjutva az első csoport eleje őrült hajszába kezdett, mert a gyulai Lidl csak 8-ig van nyitva. 7:53-ra oda is értek, így megmaradt az esély, hogy vacsorázunk is még aznap. Már csak a konyha hiánya veszélyeztette az evést. De ezt is megoldottuk, a plébániára átmentek páran főzni, és egy hűtőládában áthozták a makarónit. Ezt a kistornaterem berendezéséből kialakított ebédlőben fogyasztottuk, úgy, hogy egy zsámolyon állva szedtük a kaját a szekrény tetejéről a tálakba. Ne feledkezzünk meg a fantasztikus automatáról sem, ahol finomabbnál ragadósabb italokat lehetett venni (pl: Indian Cherry juicet). Csak 30 forintért! Végülis a víznél még ez is jobb volt… Éjszaka még elmentünk páran várost nézni, majd a tornaterem nyugalmában mindenki békésen aludt másnapig.

A béke azonban másnap reggel brutálisan szertefoszlott, mikor Géza alternatív ébresztőt eszelt ki: labdapattogtatás, majd lufipukkasztás. A kötelező reggeli és pakolás után még volt alkalom játszani a tornateremben, majd eltekertünk a plébánoshoz, és megköszöntük a vendéglátást. Ezek után nappal is megnéztük Gyulát. A várnál bolyongtunk pár percet, majd elindultunk aznapi 70 km-es utunkra (minden nap 70 km-t mentünk a tervek szerint…J). Miután megdézsmáltuk a helyi nagy szemű szilvát, és a csapnál lehűtöttük magunkat, egy egyenes, jó minőségű bicikliúton haladtunk tovább. Nem hiába imádkoztunk előző este, hogy “tegyétek egyenessé a görbe utakat, és egyengessétek őket”. Az alföldi táj nemes egyhangúsága után kellemes volt az erdei bicikliúton tekerni pár kilométert. Békéscsabán álltunk meg legközelebb, s ha megálltunk, fagyiztunk is. Útközben találkoztunk egy érdekesen öltözött bácsival, aki a gatyáját a fején hordta. Lehet, hogy megváltozott a divat, amíg Romániában jártunk? Aztán Gyomaendrődig az egyes csoport szabad tempóban tekerhetett. A Körösben fürödtünk később. Voltak olyanok is, akik a fáról ugrottak a vízbe… Nézni mindenesetre jó volt. Szerencsére mindenki épségben folytathatta útját az akció után is, és Mezőtúrra hamarosan megérkeztünk. Ott már csak egy kisebb nehézség volt: megtalálni a tornaterem lámpáját. Végül ez is sikerült, és átmentünk vacsorázni az iskola étkezőjébe. A helyiek almalevessel vártak minket. Mi pedig paprikáskrumplival egészítettük ki a menüt. Véget ért a negyedik nap is.

A következő nap elég korán indultunk Mezőtúrról, mert időben oda kellett érnünk a szállásra. Tiszaföldvárig megint szabad tempóban lehetett tekerni. Ez főleg azoknak volt jó, akik a bringázás közben gyümölcsöt is akartak szedni… és szedtek is, mivel figyelmesek lettek az út mellett egy körtefára. Jó sok körtét szedtek – 2 napig az volt az étrendkiegészítő. Tiszaföldváron két felfrissülési program kínálkozott: először vizeztünk, majd dinnyéztünk. A dinnyét Joci egy bevásárlókocsiban szállította, majd szeletekre vágva abban is tálalta. Tiszakécskéig repesztettünk – sajnos nagy forgalmú utakon. Mikor odaértünk, elég sokat kellett várni a második csoportra, mert műszaki hibák adódtak. Addig az egyes csoport bevásárolt és pihent. Miután becuccoltunk a plébániára, elindultuk a strandra. Ott Joci és Veho lealkudták nekünk a jegyárat, és mehettünk végre fürdeni! Sok móka várt ránk: macskáztunk, gúlát építettünk magunkból, úsztunk meg jakuzziztunk is. Ez utóbbit persze csak az után, hogy elmagyaráztuk az idősebb korosztálynak, hogy a jakuzzit nem csak ők használhatják… Este a helyiek megvendégeltek minket levessel meg palacsintával a pincében. Itt, miután minden életképtelen is legalább két palacsintát megevett, elkezdődött az alvilági élet… Néhányunk gonosz törpének álcázta magát, és robbantottunk is. De a pince szerencsére nem szakadt be. És a mozgásérzékelő lámpák sem törtek el, mint ez kiderült, amikor valaki titokban akart fogat mosni, vagy úgy bebújni a hálózsákjába, hogy ne ébresszen fel senkit… Ez volt az első éjszaka ugyanis, hogy néhányan úgy döntöttek, kinn alszanak. És ez volt az első éjszaka, amikor esett.

Másnap reggel Joci és Veho a hamis ébresztője után csodálkozva néztünk körül, hogy hogy lettünk ennyien a szobában (éjszaka beköltöztek a kinn alvók is). Reggeli után még megnéztük a templomot, ahol az egyik legnagyobb érdekesség azt az imafüzet volt, aminek az elején Szaniszló Gyuri, Csillag Kristóf és Janka fényképe díszelgett. Ezen a napon elég erős ellenszelünk volt. Ennek ellenére elértünk Nagykőrösig, ahol az egyes csoport bevásárolt. Sajnos pita nem akadt a Tescoban. A templomkertben nasiztunk, majd elindultunk Albertirsa felé. Szép volt az út, és kis forgalmú, ezért lehetett Tour de France-os videókat készíteni. Albertisrán minden boltot zárva találtunk. Ennek ellenére az első csoport jókedvűen, Yellow Submarine-t énekelve folytatta útját egészen Pilisig, ahol ráakadtunk egy nyitott Penny Marketre. Itt az egyes csoport bevásárolt. A kettesek addig megszerezték a plébánia kulcsát Nyáregyházán, ahol aztán nagy fagyizás következett. És elkezdődött a nagyüzemű Gyros- és gyümölcssaláta-készítés. Finom lett. Vacsora után még játszottunk, aztán alvás.

Utolsó nap. Indulás után a lendületünk egészen az első vízcsapig tartott. Itt megelőztek minket a ketteskék. Ezért az egyesek begyújtották rakétáikat, és utánuk eredtek. Sajnos pont a előzés dicső pillanatában Veho kereke defektet szenvedett… Megálltunk a DOMB tetején szerelni (igen, végre voltak dombok…). Legközelebb egy Spar előtt telepedtünk le, ahol elköltöttük ebédünket. Utána bevásárlókocsitologató-bemutatót is láthattunk Barbi és Dávid jóvoltából. Nemsokára beértünk Budapestre. Itt a Szamóca fagyizó állta utunkat, de tovább engedett, miután megettünk egy-egy gombóc fagyit. Átvergődtünk Pesten. Ez nem volt a legegyszerűbb feladat, mivel a Lánchíd teljesen le volt zárva a műrepülő világbajnokság miatt. De végülis időben odaértünk Kálmán atyához, és még a bicikliket is be tudtuk hordani az udvarba a mise kezdete előtt. A mise után Kálmán atya megvendégelt minket egy kis süteménnyel és fagyival. Ebből jó lenne hagyományt csinálni szerinte. Szerintünk is. Joci és Veho mindenkinek adott egy fényképet ajándékba, amin a megtett útvonal volt rajta. Így ért véget a biciklitúra.

Megint élveztük… Megint jó volt a szervezés… Megint jó volt a csapat… Köszönjük!

Kinga & Gergő


2007. augusztus 13.

A reggeli találkozóra minden előzetes nehézség ellenére gyakorlatilag simán odaértem a vonathoz és láttam, hogy sokkal kevesebben vagyunk, mint azt korábban hittem. Később megtudtam, hogy többen lemondták és többen később jönnek. A vonaton az első kalamajka abból fakadt, hogy a 32 előre jelzett biciklire úgy tűnt, hogy csak egy kocsink van. Mire már kitaláltuk, hogy hogyan pakoljuk fel a bringákat, hozzánk csatolták a másik bicikliskocsit is. Amikor odaértünk Kiskunfélegyházára, akkor szétválasztották a bringásokat, én az első csoportba kerültem. Az első állomás elvileg Csongrád volt kb. 20 km-re. Megálltunk egy helyen inni (Csongrád közelében), és minden megállásnál a 2-es csoport is megállt, ha utolért. Amikor megálltunk, akkor kiderült, hogy Madocsai Kinga sok küllője tönkrement, ami azt jelentette, hogy a küllők negyede eltört és a kereket ki kellett cserélni. Innentől kezdve mi mentünk fürödni, míg Kinga és Veho elmentek biciklit javíttatni. A fürdés hosszú volt, át akartam úszni a folyót, de mindig visszafordítottak motorcsónakkal különösebb indoklás nélkül. Ezt követően még játszottunk a vízben, majd indultunk tovább, még egy olyan 10 km-nyit. Estére értünk Szentesre, és a megtett út valahogy a 32 helyett 48 km lett, ami a holnapi 108-as beígértre nem jelentett sok jót. Este még várost néztünk, Varga Eszter vezetett minket. Volt egy jó fagyizó is. A séta után vacsora volt és este az atya még meg is vendégelt valami erős pálinkával meg vilmoskörtével, amibe a csoport egy része lelkesen belekostolt.

2007. augusztus 14.
Ez a nap hosszúnak ígérkezett, és ezért viszonylag korán elindultunk, hogy Aradra még értelmes időben odaérjünk. Meglepően jól bírtam a tekerést. Megálltunk Orosházán, ahol csak pihenni akartunk, de kaptunk vizet is. Jó szívvel adták, örültünk a kedvességnek, némi kis citromlevet hozzátöltve pedig a víz is ihatónak bizonyult. Mezőkovácsházán ebédeltünk és Battonyán (a határon) is megálltunk. Ezt követően gyakorlatilag simán eljutottunk Aradra, de onnan az út kissé bulisra sikeredett. Először eltévedtünk, utána pedig egy autó vészvillogóval szívességből elkísért minket a szálláshelyünkre. Ez a kíséret nem volt veszélytelen, mivel autók között kellett biciklizni viszonylag nagy forgalomban. A napi adag emiatt 118-km-re hízott. Végül is célhoz értünk, és nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Kaptunk szőlőt és a háziak segítettek Vehoéknak vásárolni. Agyon tudtam aludni. Sokat játszottunk (Szabotőr és Bang kártyákkal) és segítettem mosogatni. Későn feküdtünk le.

használt német villamos Aradon

ez a kirándulás nem jött volna létre, ha nincs a ...

 

 

 

 

 

 

 

 

2007. augusztus 15.

A reggeli kelés és reggelizés (amiről az ébresztés elmaradása miatt késtem) után aradi városnézés következett. Ez olyan veszélyesnek tűnt, hogy még a sisakot is felvettem. Mivel nagy volt a dugó, ezért nem akadályoztuk a forgalmat, csak az autók között lavíroztunk. Ezt követően megnéztük a Minorita kolostort, a Szabadság emlékművet (a beszédes nevű Megbékélés parkban), a Vértanúk emlékmvét és egyéb városi látványosságokat. Ezek szépek voltak és jókora késéssel indultunk Gyulára. Danitól elkértem a biciklis kesztyűjét, amit nem használt, de még nem segített. Ezt követően feltűnt, hogy a román autósok milyen barátságosak a biciklisekkel (bár azért voltak veszélyes manőverek). Gyulára menet érdekes helyeken mentünk át és megtudtam milyen minőségűek az erdélyi utak. Sajnos egy defektet is kaptunk a földúton, ráadásul nem voltam mindig biztos benne, hogy célhoz fogunk érni, és tényleg település vár a tanyák után. A főúton a kettes csoport újabb defektet kapott, így Bálint hozzájuk csatlakozott. Érdekes módon csak nagyon későre értünk Gyulára. Este egy iskolában aludtunk és volt egy városnézés is Varga Eszter vezetésével.

szállásunk

8-kor zár, de még odaértünk (Lidl, Gyula)

2007. augusztus 16.

Bár Dani kesztyűje sokat segített ma, most már nem tetszik anyira, hogy tekerünk, és bosszantott, hogy a Gyulai várat (ami egy középkori téglavár, és valamilyen szempontból leg- is) nem tudtuk megnézni, mert tekerni kellett. Estig tekertünk Mezőtúrra, de útközben jót fürödtünk a Körösben. Volt egy faágról beugrás is, ami nagyon tetszett. Varga Eszter és Stolczi közben leváltak és visszamentek Gyulára. Ennek ellenére ma is este, sötétben értünk célhoz. Este már nem nagyon játszottunk, de fagyizni volt erőnk. Csatlakozott hozzánk Győry Endre és Méhes Ida.

2007. augusztus 17.

A mai távot úgy akartuk megtenni, hogy Tiszakécskén maradjon idő strandolni. Ez így össze is jött. Ennek ellenére egyre jobban fárasztott a sok biciklizés, és idegesített, hogy most egy arborétumot nem tudtunk megnézni a sietség miatt. Az út sem volt mindenhol veszélytelen. Két szakaszban tettük meg az utat, ami kissé meglepett, mert nem gondoltam, hogy 40 km-t egybe letekerek. Tiszaföldváron ebédeltünk. A mai napon emellett sokan le is váltak tőlünk. Ilyen volt Brez és Nógrádi Ági, Kevin és Bartal Kati, Madocsai Laci, Bisztray Dénes. Ha figyelembe veszzük, hogy a végtagjaim egyre jobban fájnak, megértem őket (mármint nem a végtagjaimat), ennek ellenére sajnálom, hogy el kell menniük. Mivel mostanra kiderült, hogy senki nem csatlakozik, világossá vált, hogy gyakorlatilag 19-en fejezzük be a túrát. Este a helyi plébánosnál aludtunk, aki terített asztallal, gulyáslevessel, palacsintával és egy kis hozzávaló borocskával vendégelt meg minket.

2007. augusztus 18.
Reggel megnéztük a helyi templomot, és továbbkerekeztünk. Ettől eltekintve ma is csak tekerés volt. Már napok óta a települések nevét sem tudom, amin átmegyünk. A 70 km-t nagyjából egy 30 és egy 40 km-es szakaszra osztunk, és a szünetben ebédelünk. A rohanás közben Dani akkorát esett mint a tanyai lavór. Lemaradt és sietve be akarta hozni, hülyén fogta a kormányt (ezzel hozta tavalyi formáját, ismét szombaton, bár a bringája most legalább egyben maradt). A mai napon egy szakaszon a 4-es útra mentünk, ami nagyon idegesített, mivel veszélyes útról volt szó. Este megérkeztünk Nyáregyházára, ahol a többiek fagyiztak, míg én rohantam a vécére. Joci még idegesített is közben az időhúzással, de végül időben odaértem. Este játszottunk, vacsoráztunk és jól éreztük magunkat.

2007. augusztus 19.
Ma megyünk haza. Ez a tény nagyon megkönnyíti a tekerést, annak ellenére, hogy kezdődik a Gödöllői dombság és emiatt dombos részen kellett tekerni. Maglódon ebédeltünk és a Spar előtt belemászott Barbi egy bevásárlókosárba, én pedig toltam. Utána cseréltünk. Amint beértünk a városba, egyre többen szakadtak le. Először az Ocsovai testvérpár, majd Zita. A maradékkal most már Kálmán atyáig tekerünk, ahol részt veszünk a misén (olyanok is, akik korábban elmentek) és megvendégel minket fagyival. A túra a mindent eldöntö záró etappal, vagyis hazatekeréssel zárul.

A hét második felének leírása nem azért lett rövidebb, mert annyival korábban sötétedett, hanem mert  mindent leírni nem lehetett.

Szabó-Turák Dávid
Kovács Dani

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.