Beszámoló az 5. MKK éjszakai biciklitúráról

A túra részletei »

Október 22. este 10 óra. Sűrű, hideg cseppekben esik az eső a fővárosban. A legtöbben otthon vannak a melegben, és a behúzott függönyök mögül még csak nem is vesznek tudomást a kinti világról. Néhány bátor, kétkeréken guruló emberszerű lény azonban sötét maskarákban gurul városszerte. Ezek az alakok mind egy irányba tartanak, és a Magyar tudósok körútján egy fekete kerítés mögött tűnnek el. Vajon hova mennek? És mi vehette őket rá arra, hogy ilyen időben egyáltalán kimerészkedjenek? Igen… kitaláltátok… bár a címből is látszik 🙂 … ez csak az mkk éjjeli bicajtúrája lehet. Kihagyhatatlan program.

Kétperces késéssel érkeztem meg én is a helyszínre. A kapuban Kinga fogadott, és terelt beljebb az udvarba. Úgy gondoltuk, hogy lemegyünk a közibe, és ott várunk, hátha eláll az eső. Így lecuccoltunk, és lekötöttük a bringákat. A biciklitárolóban már nem is nagyon volt hely, annyian voltunk. Lent aztán kiderült: 13 szétázott közis jelent meg: FehérEszter, NarancsKinga, SárgaBarbi, SárgaKati, FehérJoci, FehérMáté, NarancsVeho, SárgaAndris, TürkizGábor, ZöldGergő, ZöldAndrás, LilaBálint és smaragdén. Sokakat nem védett meg teljesen az esőkabát (sem a tetején lévő láthatósági mellény :). Valaki, akinek átázott a farmerja így fogalmazott: “bep…ltem”. Szóval tényleg jólesett lemenni a közibe, ahol aztán megkezdődött a maratoni activity party. Páros-páratlan hónap szerint oszlottunk két csoportra. Bár az eloszlás nem volt teljesen egyenletes… hm… 🙂

Egy jó activity receptje:
– egy pakli kártyát a dobozból kiemel
– csak mutogatunk
– először mondjuk csak “A”

Kint esett az eső, mi meg bent activityztünk. Vártuk, hogy megszáradjunk, és elálljon az eső. Illetve nem tom a többiek hogy gondolták, de az igazság az, hogy én titokban cseppet sem bántam, hogy esik és nem áll el. A víz még csak hagyján, de a sarat utálom, annak ugyanis nem elég ha csak megszárad 🙂 De most nem is erről volt itt szó, hanem, hogy Kati, Andris, Veho és én be is aludtunk volna a nyeregben a nappali teljesítménytúra után. Mi már több mint 140-et mentünk aznap hegyen völgyön. Veho főnök nem is bírta sokáig, ledőlt kanapéra, és zzzz…

Gyorsan telt az idő. Az egész pakliból elmutogattuk az összes A-t, B-t, és talán még a C-t is. Az eső viszont még mindig esett. Ezért 3-fél 4 tájban úgy határoztunk, hogy ideje enni valamit. És volt is mit, mert a szervezők hoztak kenyeret, meg kolbászt. Jó sokat. Úgyhogy mindenki kivonult a konyhába, és beraktunk a sütőbe egy tepsi kolbászt. Miközben sült, tovább folyt az activity, meg volt egy Metróparti is. Mikor aztán kész lett a husi, akkor megettük. Szuper volt, mindenki jóllakott, és minden el is fogyott. Ekkor Joci egy kérdést intézett Vehóhoz:
“Nos, akkor elfogadjuk ezt az estét ötödik mkk-s éjszakai tekerésnek, hm?”
A válasz igen volt, persze mindenki bólogatott. Következett a szokásos koccintás gyerekpezsgővel. Arra még emlékszem, hogy kétféle volt, talán arra is, hogy “pirosat kérsz, vagy sárgát?”, de arra már nem, hogy milyen ízű volt. Lehet, hogy azért mert keverve ittam?

Aztán jöhetett az oklevelek átadása. Személyesen mindenkinek. Volt aki nem csak egyet kapott 🙂 Mert ahogyan ígérték, azok akik az összes éjjeli tekerésen részt vettek, meglepetést kaptak, ami egy kétszer akkora, sokkal díszesebb, színes oklevél volt, a következő szöveggel:
“Díszoklevél, melynek tulajdonosa 5 MKK éjszakai biciklitúrán vett részt”
Vehón és Jocin kívül pedig csak két ilyen őrült volt, Kati és én. De az oklevél szövegét elnézve (most itt van előttem, nagyon szép 😉 ) a következő éjszakain is lehet, hogy lesz aki ilyet kap (aki eddig 4-en volt). Márpedig lesz következő, mert ha kitavaszodik, újra nyeregbe ülünk, és irány az éjszaka, ugye?

Szóval ez egy ilyen felemás éjszakai tekerés-nemtekerés volt, de nagyon jót játszottunk, és szerintem senki sem bánta meg, hogy eljött. Köszönjük Joci, köszönjük Veho.

Bernáth Géza
smaragd

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.