Beszámolók a sportnapról

A sportnap részletei »

Az őszi félév alatt szék-formát öltött testünket január 20-án alaposan megmozgattuk, ekkor zajlott ugyanis az MKK történelmének első sportnapja. A játékos versenyzést bemelegítés előzte meg, ami sokunknak az első lehetett a tavalyi MKK-tábor óta 🙂 Három csapatba szerveződtünk, s már indult is a legismertebb labdajátékokat mind felvonultató bajnokság.

A levegő urai mutatkozhattak be először: a kosármeccsek lendülete még az éppen nem játszó csapatot is felpörgette. Pártatlan bírónk, Juhász Balázs vezette és felügyelte a játékokat. Minden játékban három meccset szerveztek: minden csapat játszott a másik kettővel. A kosárlabdánál könnyű győzelem született: a Hegedűs Misi – Madocsai Kinga vezette “Bé” csapat elnáspángolta az A-t és C-t. Ez idő alatt az MKK-s tánctérként ismert aulában megkezdődött a ping-pong bajnokság, ez párhuzamosan folyt a csapatjátékokkal: mindenki csak azokban játszott, amikben szeretett.

Másodikként kézilabdáztunk, ezzel a szervezők tovább bővítették az MKK profilját, ilyet még nem játszottunk együtt. Megdöbbenve néztük, hogy a magabiztosan falat alkotó Dávidok között hogy szórták a gólokat a réseken átbúvók, illetve hogy Juhász Orsi az MKK hírneve mellett a kaput is milyen megbízhatóan védi. A játékok közben bőven volt lehetőség neveket tanulni, a kispadon ülőknek ismerettséget kötni, vagy mélyíteni.

A röplabda igazán izgalmas, kiélezett mérkőzéseket hozott: a három összecsapásból kettő is csak hosszabbítással dőlt el, a lelkes szurkolótábor pedig (ez Erős Tamást jelenti) a pálya széléről töltötte fel erővel a már-már reményt vesztő csapatot. Sok látványos jelenetet adott a röpi, s mivel könnyű győzelmek itt nem születtek, az eredményért figyelmes összjátékra volt szükség. Végig flottul zajlott a bajnokság, a szervezők kitettek magukért!

Utolsónak a foci-meccsek következtek, melyeken meglátszott a rendszeres MKK-s edzés, mindent be kellett vetni a győzelemért. A megmérettetések után nem parfüm-illat árradt az öltözőkből, nem maradtak sütik tonnaszám, nem “kellett” illendőségből elkísérni a lányokat, mint bálok után, de Pákozdi atya miséjén boldogan adtunk hálát a legalább bálnyi élményt adó sportnapért.

Köszönjük még egyszer a szervezőknek, Kuti Katinak, Madocsai Kingának, Vehónak, Bernáth Gézának, Hegedűs Misinek, Rujp Balázsnak, Borsányi Ákosnak, Juhász Balázsnak és Juhász Orsinak, illetve a Közinek a remek és rendhagyó együttlétet! Várjuk a következőt 🙂

Görög Marci


20-a reggel, 07:30
Csrr-csrr-csrrrrrr… ébresztő van, frissen és üdén kel ilyenkor mindenki, én is csak úgy kipattanok az ágyból, irány az MKK sportnap. Még jó, hogy vasárnap van, így mindenki bőven kialudta magát előző nap! 🙂
(Valóság: előző nap du. Somhegyi Emma és Popping Attila esküvőjére mentem sok másik közissel, aztán elmentünk páran 20-tól Bran koncertre, ahonnan még mentünk volna tovább bulizni… de akkor reggel tényleg nincs felkelés. Visszatérve az “ágyból kipattanás”-hoz -> csrr-csrr… “Óó, hogy aza… mi a manó van? Még nem lehet reggel…!?” ezekkel a gondolatokkal vergődtem ki az ágyból, no meg azzal, hogy “nem lehetne még 10-20 perccel későbbre állítani az órát, biztos hamar odaérek” 😉 de aztán győzött az erő!)

Még jó, hogy közel van a helyszín (már akinek 🙂 ) irány a 3-as villamos, egyenesen oda “röppent” kb. 20-25 perc alatt. Az órákat hozzám lehetett volna igazítani, olyan pontosan… 1 percet késtem :-/

Pörgessük fel picit az eseményeket: bevártunk még 1-2 megvárásra érdemes embert 😉 gyorsan beromboltunk a helyszínre, ahol hamarosan be is engedtek miket, fiúk: balra, lányok: …ők is balra :)) no jó, aztán elől volt a lányok, hátul a fiúk öltözője. Rövidesen mindenki teljes harci díszben a tornateremben, felsorakozva a kb. 40 ember.

T. Andris (mármint Tarsoly, no meg persze Tisztelt is) gyors bemelegítő gyakorlatai után csapatokra oszlottunk-foszlottunk, így alakult meg a legszuperebb csapat is… a miénk! Lányok-fiúk mind vidámak, sportra születtek, erősek, szépek, ügyesek…! A miénk mellett még két hasonlóan lelkes csapat született.

Kosárlabdával nyitottuk a napot, mi máris ott voltunk a pályán, majd félénken felkullogott a pályára a másik csapat is, aztán nagyon szoros küzdelem után végül nem is értem hogyan, de kikaptunk, talán túl sokáig engedtünk az elején, hogy ne szipogva távozzanak a pályáról…
(Valóság: próbáltunk összeszedni 5 olyan embert, aki már látott életében kosárlabdát… nem sikerült :)) no, viccet félretéve a lelkesedésünk határtalan volt, de kosárlabdát azért néhány év óta nem láttunk/érintettünk… de most aztán!! 🙂 Átlagban 10 centivel volt nálunk magasabb az ellenfél és átlagban kb. ennyivel több kosarat is dobtak 😀 . volna, de mi nem adtuk fel, hősiesen küzdöttünk és végül ők sem dobtak “csak” kb. 20 pontot (vagy 30-at?) és azért mi is beletaláltunk néha a kosárba, jobb esetben nem a sajátunkba 😉 )

Ha már így bemelegedtünk egyből folytattuk is a másik csapat ellen, ahol is nagyon gyönyörűen, lelkesen küzdöttünk, biztosan emlékszem, hogy a sorsdöntő kosarat én dobtam be, akkor fordult a kocka, addig még volt esélye az ellenfélnek, utána már csak futottak az eredmény után esélytelenül, reménytelenül, közelébe nem jutottak a gyűrűnknek! 🙂
(Valóság: valóban szép játék volt, fej fej mellett küzdött a két csapat, annyi igaz, hogy dobtam kosarat, de csak az utolsó pillanatban az utolsó kosárral győztünk. Ez tényleg igazán szép, izgalmas játék volt és igyekeztünk megoldani, hogy mindenki – lányok is, fiúk is – tudjanak játszani, ne csak 1-2 ember és még a szerencse is mellénk állt az utcsó pillanatban.)

Rövid pihenés után (amíg a másik két csapat mérkőzött kosárból) már jött is a kézilabda. Nos, kézilabda már volt a kezemben, de emlékeim szerint még sose játszottam, viszont annál nagyobb érdeklődéssel vártam (ill. azért ez így nem teljesen igaz, mert TV-ben már láttam kézilabdát és annyira azért nem tűnt light-os labdajátéknak). El is kezdtük a játékot. Mivel kosárban talán picit többet játszottam (valamivel többet is konyítok hozzá – még ha ez nem is látszott -, mint a kézilabdához), ezért itt csak később álltam be, de akkor rövid idő után egy csodás ziccert . ki is hagytam, talán AzOrsi volt az a sunyi, aki a csodásan helyezett labdát kiszedte a sarokból (valóság: gondolom nekidobtam a kapusnak a labdát, bár erre nem emléxem 😉 ). Lényeg, hogy max 5 percet játszottam, aztán egy rosszul sikerült védőmozdulattal a labda helyett véletlen az ujjacskámra csaptak és hordágyon le kellett vinni… kész, végem volt :..(
(Valóság: picit tényleg meghúzódott sajna az ujjam, így a kézit + utána a röplabdát biztonság kedvéért hanyagoltam, de azért túléltem a dolgot, mára már gépelni is tudok vele 😉 )
Sajnos kézilabdában úgy tűnik nem voltunk a helyzet magaslatán, mert bár itt kevés gólon múlt és szoros versenyek is voltak, de mind2 meccsen picivel alul maradtunk.

No de aztán jött a röplabda… nagyon-nagyon szerettem volna játszani, de ezt most kivételesen hanyagolni kellett, viszont a csapat… óóó… csodálatos volt, valami eszméletlen, csak úgy néztem és szurkoltam, szurkoltam és szurkoltam, veszekedtem a bíróval… 😉 persze csak poénból, 1x meg is kértem Juhász Balázs bírónkat, hogy szóljon, ha zavarja, de azt mondta, nem 🙂 én meg mint jó csapatkapitány egy percre sem hagytam magára a csapatot a lelkesítéssel és végül az első csapat ellen 2-1-re nyertünk, a második csapat ellen pedig egy hajszálnyira voltunk a győzelemtől, volt pillanat, amikor verhetetlennek tűntünk, de hát frissítés híján (Stolci + én nem nagyon mertünk beállni, neki a combja fájt picit) fáradt azért a csapat, de igazán derekasan küzdöttünk! 🙂

Meg kell említenem, hogy ezen felejthetetlen küzdelmek közben lelkes ping-pong-osaink komoly és kevésbé komoly játékokkal kb. ott is a 2. helyre küzdötték fel csapatunkat, de minimum a 3. helyet ott is megszereztük 😀
(Ja, persze ping-pong-ot sem tudtam játszani sajna :-/ csak pár levezető ütést a vége felé, pedig anno az egyetemi bajnokot is megvertem ám… oké-oké-oké, az igazság az, hogy csak harmadszorra sikerült, előtte ő vert meg 2x 🙂 de azért akkor is 😉 )

És akkor… és akkor a vége, a hab a tortán, a legszebb pillanat, elérkeztünk a nap fénypontjához…. a FOCIhoz! :))
Elkezdtük a játékot és nálunk valóban mindenki igazán vidáman vágott neki a focinak (én legalábbis tuti 🙂 ). Az ellenfél kezdett középről (az a csapat, akik a kosarat, meg a röplabdát megnyerték) és hogy, hogynem egy szerencsés, vagy szerencsétlen rúgás és pattanás és… szóval lássuk be egy röpke góllal kezdődött a meccs első néhány másodperce és sajna a mi kapunkba. Mondanom sem kell ez cseppet sem vette el a lelkesedésünket… na jó, talán egy pillanatra fejbekólintott, de csak 1 pillanatra, mert a következőben máris bevarrtunk 2 gólt 😀 Aztán lecseréltük kb. az egész csapatot, viszont így nem nagyon maradt fent irányítónk, “visszavarrtak” 2 gólt… a sunyi mindenüket… mondtam, sebaj, legalább mindenki játszik és jól érezzük magunkat (persze azért picit jobban éreztük 2 góllal korábban ;-))) ) aztán cseréltünk 1-2 embert és el is következett az igazság és az egyenlítés pillanata (3-3), újra tiszta lappal kezdtünk! Ekkor visszaromboltam a pályára feltöltve minden energiával, ugyanezt láttam a csapat többi tagján is, már csak pár perc volt… végeredmény 6-3 nekünk!!! :-))) Sirály volt a játék (bár a másik csapat lehet nem így ítélte meg, de hát más meg nekik ment jobban), innen már esélyt sem adtunk!

Bár elfáradtunk azért egy pindurit, de sebaj, jött 1ből a következő csapat. A kapusunk derekasan védett, megvolt az áthatolhatatlan, beton védelmünk, középen és elől szuper volt az összjáték… elég csak annyit mondanom, hogy 4-1 lett a vége nekünk! 🙂 (Azért egyszer csak megtalálták a hálónkat + volt olyan, amikor szerencsénk volt, hogy senki nem ért bele, mert a bedobásból a hálónkban kötött ki a labda 🙂 huhh…)
(Valóság: 1xűen nem lehet leírni, fergeteges, csodálatos volt a játék… :)) )

Így tehát a végén a focival bebiztosítottuk a dobogós helyet 😉 (2. helyezést értük el holtversenyben egy másik csapattal.)

Összefoglalásként annyit mondanék, hogy nekem tényleg nagyon-nagyon jó élmény volt ez a hétvége és ahogy elnéztem a többiek is hasonlóan élvezték a sport örömeit. Igyekeztünk amennyire csak lehet vigyázni egymásra, bevonni mindenkit a játékba és persze örültünk, amikor nyertünk, de elsősorban arra törekedtünk, hogy mindenki játszhasson, a lányok is ki tudjanak bontakozni, mindenki szép emlékekkel térjen haza!

Még1x sok-sok köszönet a szervezőknek és a játékosoknak is a vidám sportnapért!

Erős Tamás

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.