Beszámoló a 2008-as közitáborról

A közitábor részletei »
Képek »

III. tájfutás eredményei »

Hát akkor következzék a várva-várt Közitábor-beszámoló:

Hétfőn (júl. 7.)
ki -ki autóval vagy vonattal elzötyögött Máriapócsra, hogy részt vegyen az idei közitáboron! Ez utóbbi járművel egy kisebb csoport, de annál jobb hangulatban utazott. Az autósoknak valamivelkellemesebb dolga volt, hisz nem kellett kb. 5 órát zakatolniuk a vonattal. A kocsival rendelkezők kimentek a vonattal érkezőkhöz és elvitték őket a máriapócsi szálláshelyre. Az utazás szerencsésen befejeződött, és utána már csak a kicsomagolással volt némi időtöltés. Az elrendeződés és evés után kiscsoportokba sorolódtunk. Összeismerkedős beszélgetés következett játékosan. Aztán egy kis szabadidő következett: ping-pong, gitározás, csocsó, beszélgetések, stb. Kis pihenő elteltével megnéztük a máriapócsi Bazilikát is, a könnyező kegyképpel, persze meghallgattuk az atyától a könnyező Mária kép történetét. Este pedig filmezés volt: Bíbor és fekete.

Kedd (Júl. 8.).
Reggel a már hagyománnyá vált reggeli torna és az ima után megreggeliztünk. Délelőtt kiscsoportos beszélgetések voltak játékkal egybekötve. Ebéd után szusszantunk egyet, meghallgattuk Morlin Bálintot az ikonfestészetről, aztán következett a sportprogram (röpi) a helyi iskolában, vagy nagypályás foci a közeli füves pályán. Akik pedig nem a sportolást választották, azok pedig kézműveskedhettek, ördögbotozhattak. Az estét szabad programokkal fejezhettük be, illetve Juhász Peti  Észt táncházába is bekukkanthattunk, ami nagyon jól sikerült.

Szerda (Júl. 9.)
Reggeli után felkerekedtünk a Levelek nevű faluba, ahol strandolás következett, de páran kipróbálhatták magukat extrém sportban is; vízisíelhettek. A vízben nagyon jól sikerült embertornyokat alkottunk, emellett persze volt lehetőség röplabdázni meg focizni is. Az oda úton többnyire autókkal mentünk, a vagányabbak viszont kipróbálhatták magukat egy kisebb természetjárásban, ami nem volt könnyű, hiszen az előző este leesett eső kisebb hátrányt jelentett. A visszaúton már a természetjárók is kocsikkal tértek vissza a szálláshelyre. Viszont voltak olyanok is akik kerékpárral tették meg az utat, oda-vissza. Ebéd után már kezdődött is az  előadás. Aztán megint szabadidő: pingpong, gitározgatás, csocsó,  foci, (társas)játékok. Este vacsora után még szalonnasütés a tábortűznél, persze gitárosaink is rázendítettek, jó hangulatot teremtve ezzel.

Csütörtök (Júl. 10.)
délelőtt Juhász Peti és Ipé szervezésében sor került – az immár közitáborban is hagyományossá vált – tájfutásra. Egy hosszabb és egy rövidebb távon lehetett nevezni csapatban vagy egyénileg. Néhányan a várakozáson felül teljesítettek, viszont akik először voltak, azok sem okoztak csalódást. Miután páran felfedezték, hogy a város határában egy gokartpálya működik, egyből rávették a népet, hogy ezt feltétlenül ki kell próbálni, így délután kilátogattunk a gokartpályára. Kinek jobban, kinek rosszabbul ment a vezetés, előnyt az jelentett, hogyha minél kisebb súlyfelesleged volt, tehát a túlsúlyosok kicsit hátrányban voltak.:) Az ottlévő óvodás korú kislány a rózsaszín szandáljában simán jobb időt ment nálunk. Este kezdtük a Láthatatlan Színházat Radics Laczi rendezésében, aki meglehetősen
viccesen tesztelt le néhány kelléket az előadáshoz :). Ám szemmel láthatóan élvezték a látogatók. Eközben a többieknek filmvetítés, vagy egyéb elfoglaltságuk (játékok, gitár…) akadt.

Péntek (Júl. 11.)
Reggeli után kiscsoportos beszélgetések következtek, amin felkészültünk az esti keresztútra. A második előadást ebéd után tartották, ami a szektákról szólt, nagyon érdekes volt, sokat lehetett tanulni belőle és következtetéseket levonni. Délután volt lehetőség egy kis sportolásra is (számháború, méta,  foci, stb.). Este kimentünk a város szélén lévő tóhoz – péntek lévén – keresztutat járni. A szúnyogokat leszámítva nagyon szépre sikerült. A láthatatlan színház aznap este folytatódott. A többiek addig tábortüzeztek, játszottak…

Szombat (Júl. 12.).
Szombaton a reggeli után sportvetélkedővel telt a délelőtt Ági s Brez szervezésben… Hogy csak pár emléket idézzek: zenés bemelegítés:), Zeppelinfújás (az erről készült képeket nézzétek meg. A vetélkedő után sokan megfürödtek, ebből az akkori közivezető sem maradhatott ki (nézzétek meg a fotón, hogy nézett ki). Ebéd után – a csendes pihenő alatt – újra elnéztünk kedvenc gokartpályánkra. Tapasztalatok: ismét a legkönnyebb ember futotta a legjobb időeredményt:), aki amúgy lány. Miután visszaértünk, kezdődhetett a szépítkezés a bálra:). Kicsíptük  magunkat, legszebb ruhánkat öltöttük magunkra és kezdődhetett a mulatság! De előtte persze egy nagyobb csapatból álló önkéntesek feldíszítették a tánctermet, és persze a zenéről is gondoskodott néhány ember. Bár a tánctér néha kicsinek és levegőtlennek bizonyult, nagyon jól telt az este. Néhányan ezt a problémát egyszerűen hidalták át: kimentek a kertbe a fűre táncolni:). Ákos fellépése a bálon pedig újra csak felejthetetlen élményeket hozott. Éjfélkor hatalomátadás-átvétel ( staféta-átadás) történt, Orsi meghatódva leköszönt, megkezdődött a Géza-év még hozzá egész jól: pezsgőzéssel:).Sajnos utána már nem sokáig tartott a bál, elpakolás, aztán meg alvás hogy kipihenjük magunkat másnapra, ami persze nem sikerült.

Vasárnap (Júl. 13.)
Reggel sajnos korán volt az ébreszető, fel kellett kelni a 8-as miséhez. A görög katolikus mise felemás érzéseket hozott, eléggé megoszlottak a vélemények, valaki érdekesnek, élvezetesnek, vagy éppen furcsának találta. Aztán sajnos már csak a búcsúzkodás (SZer-vusz-tok!) maradt hátra, meg persze a fotózkodások.

Kozelka Jani
zöld

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.