Gyerkőcökkel a menekülttáborban

A tábor részletei »

Belépési engedéllyel a zsebünkben elvonatoztunk Debrecenbe, ahol a város szélén már várt bennünket a menekülttábor. Rövid pakolászás és egyeztetés után rátaláltunk a gyerekekre, akiket nem kellett sokáig noszogatni, hogy futkározni jöjjenek.

Kevesen tudtak magyarul (többnyire, albánok, szerbek, szomáliaiak, “határon túli” magyarok), ezért sokat fordítottak egymásnak. Többen csak németül beszéltek, így felfrissíthettük a nyelvtudásunkat.

Délutánonként a szállásra érve (négyig kaptunk engedélyt a táborban való tartózkodásra) némi pihenő után elterveztük a másnapi programot, de általában a nagyobbak a délelőtti kézműveskedést folytatták délután is, a legkisebbeknek pedig leginkább a rohangáláshoz volt kedvük.

Sz.-T. Dávid a kicsiket foglalta le szenzációs találmányával: sorba állította őket a trambulin mögé-katonás fehyelmet tartva, mindenkinek tíz ugrást engedélyezett, majd jött a következő.

Néhányan a Tóni hasán való ugrálást szerették volna, végül labdázással kellett beérniük.

Mi a lányokkal és pár lelkes “nagyfiú” gyártottuk a szebbnél szebb karkötőket, nyakláncot, gyűrűt.

Az esti szabadidőben a belvárosban sétálgattunk, fagyiztunk, :), visszatérve társasoztunk általában, aztán ellenállhatatlanul hívott az ágy bennünket.

Az utolsó napokra hagytuk a csemegét: 1. a kertet – és nagy örömünkre a házat is – úszómedencévé változtatták egy slag segítségével. A hőségben mindenki szívesen állt a víz alá.

2. Utolsó esténk bevásárlással telt. A sok adományból volt rá lehetőségünk, hogy a gyereket megajándékozzuk (Köszönjük szépen Nektek!) vízipisztollyal, füzettel, tolltartóval, kabalákkal. Utóbbiakat kabala-, gumilabda-, és ragacsautomaták megcsapolásával szereztük.

A vízipisztolynak rögtön nagy hasznát vehették utolsó nap a búcsúfürdésnél.

A tábor végefelé hírünk az egész tábort bejárta, az idősebbek is benéztek. Egy ilyen alkalommal Papp Orsinak 200 euro üthette volna a markát, ha bevállalja, hogy egy csillogó szemű afgán párja lesz, de ő megkönnyebbülésünkre visszautasította a szép jövővel kecsegtető ajánlatot. 🙂 🙂

Így tehát teljes létszámban (8fő) vagyis majdnem teljes létszámban vonatoztunk haza. Hárman szándékosan később, Tóni pedig puszta véletlen folytán egy későbbi vonattal érkezett Budapestre. Sajnáltuk a dolgot már csak azért is, mert a reggelink nála, a nagytáskája meg nálunk maradt.

Végül mindenki szerencsésen otthonába ért, tarsolyában ezernyi élménnyel és tapasztalattal.

Leginkább a gyerkőcök mosolyát, bizalmát, szeretét, elevenségét, jókedvét, közvetlenségét hoztuk magunkkal ebből a hétből. Reméljük, az élmény kitart a következő táboroztatásig!

Luci és Hédi

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.