Beszámoló a 2009-es nagyböjti lelkigyakorlatról

A lelkigyakorlat részletei »

Március huszadikán, egy pénteki délutánon indult a főleg mkk-sokból álló csapat a tiszaalpári bencés nővérekhez lelkigyakorlatra. A vonaton sajnos szétszóródva tudtunk csak leülni, így az utazásnak kevésbé volt közösségi jellege, bár azért az egyes kis társaságok tudtak beszélgetni.

A nővérek a tiszaalpári állomáson már szeretettel vártak bennünket és autókkal vittek el a településtől kb. 3 kilométerre lévő kolostorba. Mivel a pusztán sokkal hidegebb volt, mint a városban, ez nem is volt ellenünkre. A rendházban terített asztallal és kényelemes szobákkal fogadtak minket. Az autóval érkezőket megvárva elfogyasztottuk a vacsorát, ezt követően pedig a kis kápolnában szentségimádáson vettünk részt. A templom éppen felújítás alatt áll, ezért itt imádkoztunk. A nyugalom, az elgondolkodtató idézetek, az imádságok, az énekek és a kis kápolna hangulata segítettek elcsendesedni és ráhangolódni a lelkigyakorlatra.

Szombat délelőtt Egry László diakónus tartott előadást személyiségfejlődés-nevelés-önnevelés témakörben. Mondandóját személyes tapasztalatokkal is megerősítette, így közelebb hozva azt mindannyiunk számára. Saint-Exupéry kis hercege nyomán megtanultuk, hogy mindig figyelni kell önmagunkra, hogy a majomkenyérfa-palántákat még idejében kigyomláljuk, nehogy elhatalmasodjanak felettünk. Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte, amelyek még jobban segítettek elmélyülni a témában. Beszéltünk a gyermekkori élményekről, melyek személyiségünkre befolyással voltak, a mai világ korlátozó hatásait a személyiségfejlődésre és még sok minden másról. Egymást is jobban megismerhettük, őszintén meg tudtunk nyílni egymás előtt. Szent Benedek ünnepén templombúcsú volt, amit a nővérekkel és a helyiekkel együtt közösen ünnepeltünk. A misét gitáros énekkel kísértük, amit a nővérek nagyon jó szívvel vettek. Délután Pákozdi István atya gondolatait hallgattuk meg, szintén hasonló témakörben, az oktatásról, nevelésről. Ezután is tartottunk kiscsoportos beszélgetést, ahol megosztottuk egymással gondolatainkat családunkból hozott nevelési módszerekről és elképzeléseinket a jövőbeli gyermekeink neveléséről. Sok kérdés merült fel, amelyekre együtt kerestük és találtuk meg a választ. Este az mkk-sok által tartott keresztúti áhítaton vettünk részt. A szövegek közvetlen és találó volta közel hozta Jézus szenvedését. Vacsora után egy igazán szívhez szóló filmet néztünk: A Kóristákat, amely szintén kapcsolódott a nevelés témaköréhez. A film utáni hosszas eszmecsere mindenkiben mély nyomott hagyott.

Másnap reggel a lelkigyakorlatokon ilyenkor már szokásossá vált összegzés következett, amely keretében mindenki megosztotta a többiekkel, számára a hétvége legfontosabb tanulságait, élményeit. A végén pedig, ahányan voltunk annyiféle könyörgést írtunk le egy kis papírra, amelyek a hétvége alatt fogalmazódtak meg bennünk. Ezek a zárómisén el is hangzottak, természetesen név nélkül. A vasárnapi zárómisét tehát szintén a nővérekkel együtt tartottunk, utána pedig már sajnos a hazautazásra kellett készülni: takarítani, pakolni stb.

Rengeteget gazdagodtunk tehát lelkiekben, mind az előadások, mind az imádságok, mind a közös vagy személyes beszélgetések által. A lelkigyakorlat segítség volt a nagyböjti felkészülésben, hogy méltón ünnepelhessük majd húsvétot. Külön ajándék volt, hogy mindezt a város zajától kívül, a természet közelségében élhettük át. A hideg ellenére, amely a kezdődő tavaszban hétvégére épp visszatért, az időnk is szép napsütéses volt, mintha ezen keresztül is a Jóisten mosolygott volna ránk. Jó volt megtapasztalni a nővérek feltétel nélküli vendégszeretetét is, amely – nagyböjt ellenére – a fenséges ételekben, édességekben, a szentmisei részvételünkért való hálában és örömben és persze a mindig mosolygós jelenlétükben nyilvánult meg.

Csillag Kati és Herczegh Peti

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.