Beszámoló a VI. MKK-s tájfutásról

A 2009-es közitábor részletei »
A VI. tájfutás eredményei »

Telkibánya, 2009. július 13.

Előszó.

Pusztafalu, a tiszta levegőjű falu. Meleg van és a közelben nincsenek fenyőfák, úgyhogy a levegő nem igazán friss. Ezt ellensúlyozza, hogy vagy 40 km-re tőlünk nincs semmiféle ipar és a falu nagyon kedves, rendezett. Elhiszem a levegő tisztaságát.

Bevezetés.

A Kingát  és engem szállító Corsa tör a sor elejére. Azt sajnos nem tudjuk, hogy pontosan hol kezdődik a tájfutás, de csak megtaláljuk. Találunk is egy ígéretes földutat. Befordulunk, körülvesznek a böglyök. Baromi sokan vannak. Ki kellene szállni, de akkor megesznek. Mindegy, kiszállunk. Kiderül, hogy mégsem esznek meg, inkább a kocsit favorizálják. Egy percen belül megérkeznek a többiek is, befordulnak ők is. Kiszáll Ipé is. Kiderül, hogy ez nem a start, hanem inkább a cél, de nagyon közel vagyunk, úgyhogy lehet itt is parkolni. Az emberek elindulnak a start felé. A napon nagyon meleg van; ilyenkor tudja az ember igazán értékelni az erdő árnyas hűsét.

A starthoz megérkezve látni, hogy sokan vagyunk. Torlódik a nép. Rövid instrukciók után az elsőknek lassan indulniuk is kéne. Én taktikáznék, jobb lenne a középmezőnyben indulni, hogy kihasználhassuk az előzőek nyomát, de Kinga rámparancsol, hogy induljunk. Mi vagyunk a másodikként induló hosszú távra nevezett csapat. Ez a harmadik tájfutásom. Az előzőn is ketten voltunk Kingával, akkor jól el is tévedtünk. Khm, mások segítettek ki. Jobb lett volna egy kicsivel később. Mindegy, így is jó lesz.

Megkapjuk a térképet, rajzolgatunk. Iránytűt elővesszük. Indulunk.

Tárgyalás.

Az első  pont itt van vhol a közelben. Sziklás terep elején egy gödröt kell keresünk. Mennyit kell menni? Nem tudjuk, nincs lépték a térképen. Kh?os,ugv$%jd(v… Előttünk erdő, egy-egy kisebb kődarabbal. Feljebb sziklák. Menjünk oda fel. Remek, jókora gödrök is vannak. Felszaladok, bója sehol. Kinga balra, én jobbra. Kiabálunk egymásnak, hogy ki mit lát. Nincs meg. Hm. Menjünk kicsit vissza, lehet, hogy lejjebb is sziklás terep van már. …és igen, megvan a bója. Kis körültekintéssel vagy 20-30 méter szintemelkedést és 5 percet megspórolhattunk volna magunknak. Jól indul.

A második pont után utolérjük a megelőző csapatot. Gyorsan haladunk. Az előző tájfutás inkább a beszélgetésről szólt (meg is lett az eredménye), most beszélgetés közben megpróbálunk haladni és figyelni is. Tök jó, Kingán is azt veszem észre, hogy fűti a versenyszellem 🙂 Ahol lehet, kocogunk.

Harmadik pont mélyen bent a susnyásban. Utálom, hogy lehet az ilyet könnyen megtalálni? Kis fülelés, hangokat hallunk. A rövid táv csapatai már ideértek, vhol bent a bozótban csörtetnek, mintha sikerrel is jártak volna. Megyünk a hang irányába és könnyedén meg is találjuk a bóját. Szemesnek áll a világ.

Emelkedő. Elég meredek és nem is olyan rövid. Fárasztó nekem is, nézek Kingára. Bírja. Vajon hogy bírják mások? Lassan utolérjük Barbit. Azt nézegeti a térképen, amit az előbb mi vizslattunk. Megkérdi, hogy szerintünk is ott vagyunk-e. Szerintünk is, úgyhogy jó úton járhatunk (de legalábbis együtt tévedünk el). A lányok is bírják az emelkedőt, úgyhogy végigcsacsogják a rövid közös részt. Barbi nem sokkal később letér egy völgybe, mi tovább fölfelé. Átvágunk egy völgyön. Lefelé futunk. Fölfelé is, amíg tart a lendület, utána lépdelünk. Domborzat beazonosítása megvan, már látjuk (reményeink szerint) a bója dombját. Az ösvényről le kell ágazni. Kingát a zsákkal hátrahagyom, egyedül szaladok fel. Helyes, bója kipipálva. Dombról le, Kingával és a zsákkal következő dombra fel. Ismét hosszú kaptató. Bírjuk szusszal, így folyamatosan tudunk beszélgetni is. Tök jó, kellemesen telik az idő és nem is vacakolunk sokat.

Következő  bójához megint jó kis kaptató vezet. A lombkorona zárt, kivéve egy kidőlt fa helyét. A helyén már nő egy kisebb fa. Iskolapélda. Felérünk. Nem látom a bóját. Kinga találja meg. Tovább. Nagyobb köveken, kisebb sziklákon keresztül megyünk. Nem lehet futni, kitörnénk a bokánk. Remekül lehet beszélgetni ilyenkor a rándulásokról és ficamokról. Kezd fájni a bokám. Öregszem. Itt kellene vhol lennie a bójának. Nem találjuk. Kicsit továbbmegyek, Kinga másik irányba néz körül. Gyanús a hely, erre kellene lennie. Percekig keresgélem, sehol semmi. Kiáltok Kingának, nem jön válasz. Keresgélem tovább, semmi. Elindulok Kinga irányába, közben kiáltok néha egyet. Elhaló válasz. Megtalálta. Ehh, túlságosan le is jöttem, meredek, laza talajon kell visszamásznom. Elnavigáltam magam, jó, hogy ketten vagyunk. Kicsit mérgelődök, eddig itt vesztettük a legtöbb időt, de inkább nézzük meg, hogyan tovább. Rövid tanácskozás után elindulunk szintben, bár a térkép nem jelöl ösvényt. Vmi csak lesz, érzésre fogunk menni. Szerencsénk van, mégis van egy ösvény. Nem széles és nem érdemes mellé lépni, mert jó kis gurulás lenne belőle. 10 perc baktatás után végre meglátjuk az utat. Térkép elő. Kis navigálás után következő bóját is begyűjtjük. Következő bója felé rövidítünk egy kicsit. Múltkor ebből lett egy 1 órás tiszteletkör. Most nincs baj, gyorsan kiérünk a jó ösvényre. Elmegyünk egy jó sűrű bozótos mellett, ami Kingából kiváltja a pisilési ingert. Kérdés: mennyi idő még a végéig és mennyire sietünk? Válasz: azért még odébb van és nem, annyira azért nem sietünk. Kinga be a bozótba, én sétálok tovább és nézem a térképet. Csak egy kicsit sétálhattam, Kinga már utol is ér. Ismét kocogunk. Ehh, a bokám. Aktuális bölcsesség: 27 évesen már nem fiatal az ember, jönnek azok a nyavalyák, amik 80 éves koromra meg fognak nyomorítani. Szembe jő 2 Balázs. Békésen sétálnak. Rövid távon indultak. Nézelődnek befelé, lassan nekünk is keresni kell a jelzett utat. Út nincs, de akkor is be kell menni az erdőbe. A Balázsok is erre járnak, ugyanaz a bójánk. Ők már továbbindultak a másik irányba, nem zavarjuk egymás köreit.

Egy jó  lóduló után be kell menni az erdőbe, tisztás szélén van a bója. Elvileg vmi út is lesz. Nincs út. Van út, de ez mintha már későn lenne. Bemegyünk, nézelődünk. Semmi. Ismét szétválunk. Végül egy másik dombon találom meg a bóját. Ezt is lehetett volna gyorsabban. Mindegy. Következő bója száraz hasadék végén a leírás szerint. Szárazhasadék megvan, kocogunk rajta lefelé. Ismét felrémlik a ficam képe, úgyhogy kicsit lassabban kocogunk. Lépésszámolás. Hm, itt kellene lennie. A hasadéknak még messze nincs vége. Nézzük meg fönt. Átverés volt, fönt találtuk meg. Fönt egy kis térképezés. Örömhír: egyikünk sem fújtat pihenés közben, pedig másztunk jó 10 métert. Egész jól bírjuk és már nincs sok hátra.

Kimegyünk egy szélesebb útra, futunk egy kicsit. Aztán még egy kicsit, már nincs sok hátra. Találunk egy házat, másik oldalon tisztás. Be az erdőbe. Rövid keresgélés után meglátom a bóját. Jó kis 20-30 méterrel feljebb. Táskát Kingának, papírt kezembe, nyomec fölfelé. Lefelé jövet Vehót látom. Meg kell előzni őt. Leereszkedek, táska vissza, gazokon keresztül vissza az útra. Ez volt az utolsó bója. Széles úton vissza a starthoz. Futunk. Megérkezünk a bögölyös részre, elszaladunk az autók mellett. Innen még 3-4 perc. Vége, beértünk. A többiek csodálkoznak rajtunk, másik irányból várták a beérkezőket.

Befejezés.

Vehó  már a célban van, Renkát várja. Ipé gratulál az eredményhez, állítólag nagyon jó. Ajánlom is, ennél sokkal gyorsabban nem tudtunk volna jönni. Renka egyelőre sehol, vhol nem messze elkeverték egymást. Keresésére indul, néhány perc múlva Renka is beérkezik. Vehót keresi. Vehó is megjön. Na igen, az ő idejük jó 20 perccel erősebb a miénknél. Mindegy, ebben lehetnek jobbak nálunk, nekik is kell egy sikerélmény. Beérkeznek Vető Bálinték. Kis számolgatás után kiderül, hogy 10 perccel voltak csak lassabbak nálunk. Szoros volt. Khm, javítás. Átszámolás után az jön ki, hogy 40 másodperccel jobbak nálunk. Még szorosabb. Több mint 2 órás volt a futás, hibahatáron bőven belül vagyunk. Hát van ilyen. Beérkezik a Pálfalvi Brothers Team is. Ők 3 másodperccel maradnak le Bálintéktól. Ez kész.

Közben leülünk egy kicsit. A szervezők finom kekszeket hoztak, nagyon jól esik most egy kis édesség, úgyhogy egy kicsit többször veszek az illendőnél. Nagyon finomak ezek a kekszek. Kellemesen elfáradtam, na.

Utószó.

Negyedikek lettünk. Derék eredmény.

Izsák Zoli

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.