Beszámolók a 2009-es közitáborról

A közitábor részletei »
Képek »
VI. tájfutás eredményei »

Hurrá, itt a nyár!
Mint minden évben, ebben az évben sem maradthatott el a közitábor. Az idén Magyarország egyik legészakibb pontján (nem messze a 2 évvel ezelőtti táborhelyszíntől), Sátoraljaújhely közelében, kb. 300 km-re Bp.-től Pusztafalun táboroztunk.

Miután a naptár lapjain elérkeztünk a várva várt július 9-re, összecsomagoltuk nélkülözhetetlen apróságainkat és hatalmas csomagjainkkal nekivágtunk a hosszú útnak. Sokan vonaton zakatolva közelítették meg a kis falut, az országút szerelmesei autóba ültek, míg egy kisebb tiszteletreméltó csoport két kerekre pattanva vágott neki a hosszú útnak. Ki előbb, ki később, de végül mind megérkeztünk a mit sem sejtő, békés kis faluba és gyorsan otthon éreztük magunkat szobáinkat, az Öreg Bence Turistaházban.

Csütörtök júl. 9:
Épp, hogy észhez tértünk a hosszú utazásból, máris kirándulni indultunk a Füzéri várba. Az erdő és a hegyek szépsége magával ragadó volt, nem beszélve a kilátásról, mely a várból nyílt a közeli falucskára. Miután hazaérkeztünk az első napi „bemelegítő” kirándulásból, a tábori kiscsoportok összeismerkedős beszélgetése következett, majd vacsora. S aki ezek után sem tudott felesleges energiáival mit kezdeni, kimehetett a közeli sportpályához és a többnyire fiúk alkotta alkalmi foci csapatban, gólkirályként bontakoztathatta ki tehetségét.

Péntek júl. 10:
A gitáros ébresztő után reggeli torna, ima, majd reggeli következett. Ezt követően mindenki gyorsan elkészült és már indultak is kirándulni a táborlakók. A túra félórázással indult a Magyarország és Szlovákia közt húzódó közeli hegyekben. A meredek emelkedőkön és lejtőkön „csúszva-mászva” élményekből nem volt hiány. A hegymászást követően pedig nekivágtunk az erdőnek és következő célpontunk az Izra-tó volt Szlovákiában. Miután mindenki kedvére kilubickolta magát, péntek révén a hazaúton keresztutat jártunk. Mire a táborhelyre értünk már várt is minket a meleg, gőzölgő vacsora. Este pedig ping-pongozhattunk, közösen énekelhettünk egy-két lelkes gitáros kíséretével vagy akár film vetítésen is részt vehettünk és megtudhattunk a főhős szemszögéből milyen az embernek „A boldogság nyomában”.

Szombat júl. 11:
A délelőtti métát és kiscsoportos beszélgetéseket követően, Hajdú  Miklós börtönlelkész látogatott el körünkbe és mesélt nagyon sok érdekeset a magyarországi börtönökről, a rabok életéről és a munkájáról. Délután szabad programok, később pedig Juhász Peti balti táncháza következett. Nagyon sok kedves és hangulatos új tánccal gazdagodtunk. Este -a táborokból kihagyhatatlan- tábortűz, szalonnasütés, gitározás, éneklés mellett, természetesen Ákos is szívesen szórakozatta előadásaival a közönséget, s végül így ez a nap is elrepült.

Vasárnap júl. 12:
Reggel néhányan a kertben lévő pajtát átrendezték, padokat vittek elé és már készen is állt a helyszín a Szentmiséhez. Kálmán atya a Szentmise után ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket. A Szentmisét követőn egy újabb előadó jött hozzánk: Téglásy Ferenc, aki a Magyar Televíziónál végzett munkájáról, a katolikus műsorokról és a Szentmise-közvetítésekről tartott nagyon érdekes előadást.
Délután megkezdődött a csocsó bajnokság. Ki-ki kedve szerint tölthette az időt. Sokan ping-pongoztak, fociztak, de a sportolás után a nagytöbbség  újra ellátogatott az Izra partjához.
Este természetesen szabad program következett. A lelkes Terence Hill rajongók megnézhették a Nevem: Senki című filmet.

Hétfő júl. 13:
A nap nagyrésze az Ipé és Juhász Peti által szervezett tájfutással telt. Mely olyan sikeresnek bizonyult, hogy megdöltek a statisztikák a résztvevők számát illetően. Kocsikkal utaztunk néhány faluval arrébb, a tájfutás helyszínére és megcsillogtathattuk tudásunk rövid vagy hosszú távon, csapatban vagy akár egyénileg is.
Visszaérkezésünk után kiscsoportokban beszélgettünk. Este pedig ismét tábortűzet gyújtottunk.

Kedd júl. 14:
A visszaszámlálás a végéhez közelített, ez volt az utolsó nap a Géza-évből. A délelőtti sorversenyre Jani rendezésében került sor. Csapatért mindent elkövetve, megmutattuk milyen gyorsan tudunk futni, pókjárásban haladni, vaníliás karikát enni vagy egy cukrot kihalászni szájunkkal egy vízzel teli tányér aljáról…Természetesen a sorverseny végén kisebb-nagyobb locsolkodásra is sor került. A nagy melegben, az „üdítő frissítőt” természetesen a rendezők és a közivezető is kiérdemelte.
A délutáni pihenő után, az esti bálra kicsíptük magunkat és elindultunk az egyik szomszédos faluba, a bál helyszínére. A bált megnyitó  angolkeringő után, kezdetét vette a tánc, mely egészen éjfélig tartott. Mikor éjfélt ütött az óra Géza leköszönt és a közösség nevében megköszöntük munkáját, majd „jelképesen” átadta a hatalmat Robinak, aki sajnos külföldi tanulmányai miatt nem tudott személyesen jelen lenni, de virtuálisan értesült az eseményekről és telefonon üzent Gézának és a közösségnek. Koccintottunk az új és a régi vezető egészségére és az előttünk álló új év sikerére. A bál végén lehetőség szerint gyorsan elpakoltunk és visszautaztunk táborhelyünkre.

Szerda júl. 15:
Reggel kissé  kótyagosan kikászálódtunk az ágyikókból, megreggeliztünk, elpakoltunk. Összeszedtük sátorfánkat, „könnyes” búcsút vettünk egymástól, majd nekivágtunk a hosszú hazaútnak.

Köszönjük szépen a szervezőknek a jól sikerült tábort! Tudjuk, hogy sok munkába és fáradságba került a megszervezés.

Kiss Zsófi
drapp

 


2009. július 9-én a kora reggeli napsütéses időben vidám nevetéstől hangos hangfestéssel telt meg a Keleti pályaudvar.

8 óra előtt pár perccel nagy üggyel-bajjal mindannyian felkászálódtunk a Sátoraljaújhelyre menő vonat első kocsijába, ahol ügyesen egymást megsegítve elrendezgettük a csomagokat.

A vonat pontosan indult. Utunk alatt egymással beszélgettünk, lehetett kártyázni, Géza verhetetlenül jól játszott, míg én Antival beszélgettem általános dolgokról.

11 óra körül érkeztünk Miskolcra, ahol sokat várakozott a vonat, mivel mozdonycserére került sor. Délelőtt fél egy körül a gyönyörű napsütésben érkeztünk meg Sátoraljaújhelyre. Innen Borsod feliratú helyi autóbusz szolgáltatással folytattuk utunkat a célállomás felé Pusztafaluba. Jó egy órás huzatos utazás után elénk tárult az Öreg Bence Turistaház, Pusztafalu egyedülálló épület szépsége.

Miután mindannyian lepakoltunk a buszról bevonultunk ünnepélyesen a nagy udvarra, onnan meg egyenesen a teraszra, ahol érdeklődve vártuk sorsunk további alakulását, mely Géza gyors és határozott fellépésének köszönhetően el is rendeződött simán.

Három ház állt szállásra rendelkezésre, külön aludtak a fiúk és a lányok csoportokra osztva. Egy csoportban 12-15 ember volt. Minden szálláshelyen volt egy kulcsfelelős, ahol én szálltam IPÉ vállalta e nemes szolgálatot.

Aznap érkezett kicsit később Kübi is, kinek kiszállása a kocsiból kicsit meglepőnek tűnt számomra, oldaltülés helyzetből, mélyre lógó fejjel jelezte, hogy “utazása” véget ért.

Ekkor már a csoport elindult a Füzéri vár szépségét felfedezni. Sűrű erdőn áthatolva, fölfelé vezető úton cammogva jutottunk fel, a panoráma csodás volt, jó volt leülni, a sziklás részen gyönyörködni, és egyben pótolni az elvesztett folyadékmennyiséget.

Körbejártuk kívül-belül a várat, messze mindenhol dombok-hegyek magaslottak, lenézve meg távol egy kis medence emlékeztetett a meleg idő által kívánkozott emberi cselekvésre (fürdőzés), de a magasban ez platói ábránd volt. Nekem külön tetszett az udvar közepén álló “karó”, de mivel túl vastag volt nyakam, Csordás Péter nem merte teljesen leengedni a tartót. Aztán bemásztam egy ottan elhelyezett ládába, de magasságom nem tette lehetővé a láda teljes lezárását, így kikászálódtam.

Végül mikor visszafelé indultunk, betértem egy kis helyiségbe, ahol volt egy rácsos ablak, de ki tudtam dugni a fejemet, és épp Hegyessy Peti ment le a lépcsőn, mire én.” Segítség, rab vagyok, szabadíts ki”, mire ő: “na persze, szórakozz csak 🙂 ” és nevetve ment tovább.

Visszatérve a szálláshelyre (este 6 volt) vacsora volt, esti ima, és külön kis csoportokban bemutatkozás, játék volt. Jó volt a “nyugatos igaz-hamis állításos játék”.

Másnap, a másnap! Hát eljött, reggeli imával, tornával, reggeli készítéssel. Ez mindig más-és más csoport volt felelős az egész tábor alatt.

Pénteken egésznapos kirándulás volt, háááááááááááát, nem volt semmi utunk során az a felejthetetlen, már azt mondom álmatlan éjszakákon is eljöhető szép lejtő, amin éményektől, esésektől, csúszásoktól tartalmas földetérést tartogatott számunkra. Külön megemlítem Izsák Zolit és Ligeti Dávidot, mint “védőtársaimat” akik azonnal segítségemre siettek. Elértük a felvidéki Izra tavat, ahol nagyon jó volt a hűsítő fürdés. A tóban pancsoltunk, labdáztunk, és jó sokan a stéget használták a vízbe érkezés fitness változatát.

Vége lett a pénteknek is, otthon vacsora, közös éneklős esti ima, és filmnézés volt. A boldogság nyomában című filmet néztük meg, ami számomra nagyon reális és lelki volt. Szombaton reggeli torna, ima és reggeli után kis csoportos beszélgetés volt, téma a bűn és büntetés volt. Jó érzés volt, hogy úgy mint a 4 evangélista,- kik szinoptikusok (együttlátók)- az az érzésem volt, hogy őszintén, nyíltan lehetett beszélgetni, véleményt mondani.

Ebéd után eljött Sátoraljaújhely börtönlelkésze, nagyon megható, élet igazsággal tartalmas, szép élethívatás előadáson vettünk részt. Hajdú Miklós beszélt a rabok életéről, mindennapi tevékenységükről, a jövőképről, és ezek megoldásairól. Lehetett neki kérdéseket feltenni az elhangzottakkal kapcsolatosan. Felfigyeltem, hogy a kérdések tartalma arra kérdezett rá, hogy mit jelent nekünk, illetve általánosságban is véve a hit az emberi életben.

Ezután gazdag uzsonnázás volt, majd foci volt a faluvégi nagypályás részen. Este tábortűz volt vidám énekléssel és szalonnasütéssel.

Vasárnap Kálmán atya tartotta a szentmisét a táborhelyen, majd az MTV munkatársa Téglásy Ferenc tartott szép előadást a hit közvetítése a média területén, délután visszamentünk a tóhoz strandra.(hajnalban meg szerenád próbaéneklésre került sor).

Hétfőn tájfutás került megrendezésre, én Szabó-Turák Dáviddal, Ligeti Dáviddal és Ürmös Antival indultam az 5,7 km-es szakaszra, nehéz terepen mentünk, élményekkel gazdagodtunk, és még maradt idő aznap kiscsoportos beszélgetésre is, melynek témája a tanítványok feladata, életküldetése volt. Kedden sorversenyeztünk, igen hangulatos volt, főleg a közös “megkötözött” gyaloglás nyerte el tetszésemet.

A tábor zárásaként rendezésre került egy szép bál, melyre mind a fiúk, mind a lányok alaposan felkészültek, tulajdonképpen kölcsönösen megajándékoztuk egymást az éneklés örömeivel, szerintem szép volt, megérte a próba.. A bálon jól éreztem magam, öröm volt táncolni a lányokkal. Az egész társaság nagyon jól táncol, sokat lehet már szemrevételezéssel is tanulni. Külön köszönet járjon ki a táncoktatóknak, munkájuk gyümölcsözően eredményes. Megható volt számomra, az a mély szeretet, mely arra irányult, hogy Géza közi vezetőségének, az ő tevékeny munkásságának kifejezésében került sor. Adjunk hálát Istennek, hogy Géza annak idején kimondta azt a bizonyos igent, amivel megerősítette e nagyszerű közösség reményét az igaz összetartásban, testvériségben.

Szerdán szép, gazdag, lelkiekben telve vettük hazafelé irányt, remélve hogy folytatólagosan is ilyen jól fognak sikerülni a jövőbeli közitáborok.

Szeretettel: Martí Árpád

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.