Beszámolók a 2009-es MKK biciklitúráról

A bringatúra részletei »

Dunántúli-középhegység

Augusztus 13-án találkoztunk 7:30-kor a közi előtt, 8:00-kor már egész sokan voltunk tényleg. Megáldották a bringáinkat és minket, nem is történt nagy baj a túrán, mindig sikerült mindent megszerelni. Első  nap Bicske felé mentünk, én az alternatív útvonalon tekertem. Megmásztuk a Pilist, amíg a többiek a 10-es úton haladtak. A szálláson még biliárdasztalunk is volt, amit persze hajnali 1-ig használtuk is. Nagy csocsómérkőzések zajlottak közben a szomszéd szobában. Pénteken reggel esett az eső, ezért később indultunk, én este biliárdoztam, most csocsóztam, sikerült nagyon szoros meccseket játszanunk. Aznap Tatára tekertünk, közben a Gerecsét néztük meg. Tatabányán megálltunk az élményfürdőnél, 4 csúszda volt, az egyiken matraccal lehetett lemenni, itt többen összekapaszkodva száguldoztunk. Másnap a Vértesben kerekeztünk, este Móron Stolcziék nagyon finom vacsorával vártak minket. Sokan kint aludtunk és néztük a hullócsillagokat. Reggel kicsit hűvös volt. Mórról Zircre mentünk, ahol fagyiztunk a Pepe cukrászdában, majdnem végigkóstoltam az étlapot, jó fagyijuk van. Innen Hárskútra tekertünk – Zirctől 11 km-re – persze nem ilyen egyenes úton, hanem a Bakonyt bejárva. Itt megint volt alternatív útvonal mountain bike-osoknak, ezek mindig kavicsos meredeken emelkedő erdei utakat jelentettek. A Hárskútra vivő emelkedőt másnap nagyon szerettük, reggel Vehó kb. 79-cel jött le a falu végéből, aztán elindultunk mindannyian, és kifelé a faluból többen elértük a 70km/h-t. Innen Zánkára mentünk strandolni. A strandról visszaindultunk a Káli-medence felé, de Zánka határában megállítottak a rendőrök. Alvázszámokat ellenőriztek, és az egyik lány biciklijén a típusszámot. Ez a típusszám persze benne volt a körözési listában, azaz már loptak Magyarországon Magellan Cygnus típusú biciklit, persze nem ezt, ahogy kiderült Füreden az őrsön. 5 perccel az utolsó vonat indulása előtt engedték ki biciklistül, mindenestül. Ketten tekertünk át Füredre, hogy segítsünk neki. A rendőrök nem voltak hajlandóak senkit se cipelni, se oda se a szállásra. Szerencsére Akalin éppen volt egy ismerős, akinél tudtunk aludni. Akaliig pedig vaksötétben tekertünk egy fejlámpával. Én egyszer már kerekeztem ugyanígy éjszaka ugyanezen a szakaszon, nappal sokszor. A rendőr hozzáállása után számítottam is egy kicsit ilyenre, ezért mentem át én is Füredre. Így egymás hátsó lámpáját követve sikerült odaérnünk a szállásra. Autót nem sikerült szerezni, de szerencsére nem volt probléma. Másnap a badacsonyi strandon utolértük a többieket. Sokan vonattal mentek, néhányan tekertek kelet felé, én meg még meghosszabbítottam a túrát, és elmentem Keszthelyre, majd onnan másnap tovább Zsennyére.

Minden estére volt egy szentünk akiről Ipé könyvéből fölolvastunk, az életükhöz kis értelmezés is volt mindig, énhozzám Néri Fülöp ált a legközelebb. Néhány új embert is megismertem, akiknek évközben nem volt idejük lejönni közibe, de most itt tudtak lenni, már emiatt is megérte. A túra közben még néztünk szélmalmokat, templomromokat, a római fürdőt, és még sok más érdekes helyet. Sok mindenről lehetne még külön-külön egy ugyanekkora beszámolót írni, de ezekről inkább kérdezzetek meg bárkit, aki volt túrázni.

Béni


MKK bringatúra 2009.
Dunántúli-középhegység

Egy szép napsütéses, csütörtöki reggelen egy maroknyi biciklis csapat gyülekezik a Magyar Szentek Templomának udvarán. Mi is készül itt??? Hát persze, az MKK hagyományos nyári bringatúrájára gyülekeznek az emberek! Mintegy 20-an vágtunk neki a nagy útnak egy kerékpáros áldás után, amelyet Szabolcs atya szolgáltatott ki nekünk. Rögtön az első nap a merészebb emberek egy alternatív útvonalon tesztelhették le saját és bringájuk erőnlétét. Jómagam, hogy megtudjam, mit is bír a “kicsike”, természetesen bevállaltam a hegyi utat. És nem bánta meg senki. Gyönyörű erdei úton tekertünk, útbaejtve Klastrompusztát, ahol egy emlékoszlopot is megmásztunk, hogy növeljük az aznap megtett szintkülönbségünket. Első nap Bicskén éjszakáztunk, – kissé bár túlozva, de – mondhatom, egy “játékbarlangban” :-). Az ottani plébános mindenre berendezkedett, volt alkalmunk kipróbálni a billiárdozást, a csocsót, és fantasztikus kártyaparti folyt éjszakába nyúlóan. Dávid nem nagyon zavartatta magát a billiárdasztal alatt, hősiesen állta a golyócsata zaját a feje felett. Másnap, az előző napi és éjszakai 🙂 fáradalmakat kipihenve reggeli után rögtön folytattuk is a játékot, lévén, hogy az eső szakadt. Vagy délig löktük a golyókat, peregtek a kártyalapok. Mikor az eső alábbhagyott, indultunk csak tovább következő napi állomáspontunk felé, Tatára. Erre a napra igen baráti táv maradt hátra, röpke 35 km-rel beértük. De nem ám a tétlenség miatt. Az erre a napra beígért fürdőzést természetesen számon kértük Ipétől és Robitól, és Tatabányán egy fantasztikus strandon hűsítettük magunkat. Itt aztán kiélhettük gyermeteg vágyainkat. 4 csúszda várt minket. Az egyik, egy hagymához hasonló képződményben végződött, amibe belefutva jó nagy sebességgel körbe-körbe keringtünk, majd a végén a közepén a vízbe zuhantunk. Igencsak izgalmas volt, amikor a másik ember utolért a hagymában, és ha azonos fázisban érkezünk volna a bejövőnyíláshoz, szép kis koccanás lett volna belőle. Volt még “kamikaze” csúszda és olyan, amiben gumimatraccal lehetett csúszni. Sajnos két óra múlva indulnunk kellett a többiek után, hogy időben odaérjünk mi is a vacsira. Az inkább tekerni vágyók cserébe némi kerülővel – és egy hegyet megmászva – jutottak el Tatára, míg a fürdős csapat a laposabb utat választotta. Egy kolostorhoz – ahol az aznap éjszakai szállásunk volt – közeli vendéglőben csillapítottuk éhségünket, ami addigra már igencsak megjött mindenkinek. Este egy igen hangulatos városnézést tettünk a vár környékén, majd a jól megérdemelt alvás következett. És másnap lőn a harmadik nap, szombat. Az aznapi végcélunk Mór volt, napközben szebbnél szebb helyeket útbaejtve. Vértesszentkereszten egy volt pálos kolostorromhoz tekertünk fel, meghallgatva ott egy érdekes idegenvezetést. Sokszor úgy tűnt, hogy a bácsi nem igazán biztos a dolgában, és ha rákérdeztünk valamire, egyszer kétszer kb. olyan választ kaptunk – idézve Matiz nagypapát –, hogy “valaé valaé, ná neeem???” :-). De azért érdekes volt. Az utunk nagy része gyönyörű erdei autómentes úton vezetett keresztül. Lefelé remekül lehetett száguldozni. Az egyik faluban Robiék finom jégkrémmel leptek meg minket. A pihenő alatt néhányan szilvamag-köpő versenyt is tartottunk :-), az átlagrekord olyan 5 méter lehetett. Móron Robi szüleinek jóvoltából finom gulyásleves várt miket. A csapat fele éjszakai nyugvóhelynek a szabad ég alatti iskolaudvart választotta. Egymást túllicitálva figyeltük a hullócsillagokat. Páran kipárnáztuk magunk alatt gumikockákkal a placcot – megelőlegezve az iskolaudvar leburkolását 🙂 – összkomfortos fekhelyet teremtve ezzel. Aztán mindenkit elnyomott az álom. Reggeli torna gyanánt visszapakoltuk a gumilapokat a raklapokra, majd a tornateremtől akrobatamutatványokkal búcsúztunk el. A negyedik nap, Zirc felé haladva útba ejtettük Tésen a szélmalmokat, majd Bakonynána közelében barlangásztunk és sziklát másztunk egy patak áttörésének közelében. Zircen – vasárnap lévén – este szentmisére mentünk el. Néhányan maradtunk még az esti vesperáson. Nagyon szép élmény volt, mikor az imádság végén leoltódtak a fények, csak az oltárgyertyák és az örökmécses világított, és felhangzott a Salve Regina. Ott egy picit – legalábbis nekem 🙂 – sikerült megéreznünk a Jóisten közelségét. A vacsikészítés nem mondható, hogy valami maratonira sikeredett volna aznap este :-). Kemény két óráig melegítettük a meleg vizet, de egyszerűen nem volt hajlandó felforrni a platnin. Na de nem voltunk tétlenek ezidő alatt, fantasztikusat kártyáztunk. Másnap reggel, tartva a 8 órás átlagkelési időpontot, rendre kipattantunk az ágyból és irány újra a hegyek… Egy szép hosszú kis lejtőcskén kineveztük a bringámat tandemnek, és Barbival repesztettünk lefelé kettesben az erdei úton. Teljesen megfeledkeztünk arról, hogy Barbi bringáját Veho cipeli utánunk. Mikor észbekaptunk, már majdnem a faluban voltunk. Szegény Veho, legalább 4-5 km-en át hozta maga mellett a hirtelen társult biciklit. Upppsz…, ezért még lógunk neki 5 gombóc fagyival :-). Bakonybélnél ismét osztódtunk, és a merészebbek igazi montis hegyi terepen folytathatták utukat. Én eme napon nem tartottam velük. Helyette az ejtőzést választottam. Egy búcsúdinnyézést követően ketté vált utunk, és a csapat másik része az aszfalton folytatta tekerését. Mondhatom, hogy az egyik legszebb szakaszunk volt utunk során ez a táj. Ismét autómentes részen tekeregtünk kiváló aszfaltúton, végig az erdőben. Vezérünk ezen a szakaszon Bálint volt, kiválóan kalauzolva minket, szép egyenletes tempóban. Városlődön ejtőztünk egyet és bevártuk a többieket. Ekkor tudtuk meg, hogy a többiek időközben némileg megfogyatkoztak, mert Veho tengelytörést szenvedett a kemény terepen :-)… Nekiláttunk hát ebédelni és kártyaszenvedélyünknek hódolni. A tikkasztó melegben egy kis citromos söröcske is lecsúszott néhányunknak. Mikor a többiek befutottak, továbbindultunk Hárskút felé. Előtte bevásároltunk, és természetesen – hogy leteszteljük a helyi kínálatot – fagyiztunk is. Este igazán rázós élményekben volt részünk és szó szerint nagy volt körülöttünk a feszültség, ami egy életre emlékezetessé teszi majd ezt a bringatúrát :-)!!! Zuhanyzó nem lévén találékonyak voltunk, és az udvaron lévő kerticsapból mosakodtunk. Nemsokára kerítettünk egy locsolótömlőt, ami teljesen komfortossá tette a zuhanyzást, leszámítva azt, hogy melegvíz nem volt. Ám ahogy egyre jobban ázott át a föld alattunk, úgy kezdett egyre jobban csípni a kerticsap és a víz. Azzal poénkodtunk, hogy pont alattunk megy egy 25 kV-os földkábel és az húz át. Ipé fennhangon – hogy ő fizikus és emiatt nem rázza az áram :D:D:D – odaállt a csap alá, na de nem sokáig fickándozott a víz alatt, pontosabban fickándozott, mikor megérezte ő is a “feszült légkört” :-). Volt bőven derült “sikongás” fürdés közben. Nem mondhatjuk, hogy a fürdéssel nem voltunk gyorsak és hogy a többieket feltartottuk :-). Kár hogy nem próbáltuk ki, de szerintem egy bicikliizzót ha rákötöttünk volna a kerticsapra, biztos világított volna. Aztán Andris megoldotta a problémát és egy fém porszívócsővel leföldelte a kerticsapot. Így utána már elviselhető volt a pancsolás. A másik nagy élmény a vacsifőzés volt. Hogy felturbózzuk a gáztűzhely hatásfokát, ipari, brutál merülőforralóval segítettünk rá a lábasban a paprikáskrumplinak a forrásra. Nem is volt ezzel semmi baj, míg be nem dugtuk a konnektorba, utána olyan fényárban úszott az egész ház, hogy öröm volt nézni. Valaki meg is jegyezte, hogy az égők biztosan kaptak, vagy 400 volt feszkót :-). Na, de ezek ellenére igazán remek jó hely volt, a vacsi jól esett. Ide még vissza kell egyszer térni :-). Aztán reggel mesélte a gondnok néni, hogy pár nappal korábban kötötték be a villanybojlert. Hűűűűű…, hát lehet, hogy a fűtőszál helyett a vízvezeték hálózatra kötötték a drótot…??? Másnap reggel – Veho fülest adott, hogy a falu határában van egy remek lejtőcske – megdöntöttem eddigi sebességcsúcsomat, 77-tel zúztam lefelé a faluba, ám sajnos az egyik kanyarban kissé megcsúsztam egy kavicsos részen, és kb. 50-nel beszántottam a szemközti rétre, de a 77 km/h az megvan :-)!!! Szerencsére nem lett semmi gáz, mert nem volt árok az út mellett, és nem zakóztam el, sikerült épségben megállni, és defekt nélkül megúszni, pedig futószeder is volt az út mellett. Következő nap felfedeztük, hogy mire is nem jó egy SPAR Budget tejeszacskó… Hát durrantani. Na ezekután már nem volt olyan tejeszacsesz, ami megúszta volna eme műveletet. Végre elérkezett a várva várt nap, és elértük a Balatont. Azonban előtte egy újabb műszaki hiba csusszant be, Robi bringájának pedálja beállt, se elő-re, se hátra, ámde ezt is leleményesen megoldottuk a szervizelésig :-)… A várva-várt Balcsi és a fürdés… Mi, fiúk természetesen egy kis ösztönzéssel segítettük a vonakodókat bejönni a vízbe :-)… Fantasztikus vízi fogócskát és strandröpi party-t rendeztünk, majd Gézát eltemettük a homokba, mikor megszólalt egy hang, INDULÁS!!! Így ért véget aznapi fürdős kalandunk és célba vettük utolsó napi szálláshelyünket: Tapolcát. Azonban egy rendőri razziába csöppentünk, akik pechünkre pont lopott bicikliket kerestek. Itt vagy 1,5 órát elpocsékoltunk, és alkonyatkor sikerült csak továbbindulnunk. Nagy meglepetésünkre Katinka biciklije fennakadt a rostán, így nélküle kellett folytatni utunkat. Utólag kiderült, hogy egy véletlen tévedés alapján hibás gyári szám volt a rendőrök rendszerében, így potyára kellett megválnunk Katinkától :-|. Ami a legdurvább az egészben, hogy a rend őrei annak ellenére, hogy jogtalan volt a rendőri beszállítás, eszük ágában sem volt visszavinni őt legalább arra a helyre, ahol igazoltattak bennünket. Másnap reggel – az uccsó napon – egy zárófürdőzéssel fejeződött be a túra, és – már mindenkivel kiegészülve – megcéloztuk a hazafelé tartó vonatot.

Így ért véget a
Mértékletes
Kerékpárosok
Kalandtúrája.

 

 

 

 

 

És hogy milyen volt számomra a bringatúra? Ismét Matiz nagypapát idézném :-):
“E örö e bódottá
E ááá örö i bo bódottá”
Robi, Ipé, nagyon köszönöm a többiek nevében is ezt a szép hetet. Nagyon jól éreztem magam, egy nap veletek nekem egy hét kikapcsolódással ért fel!!! Sikerült új embereket megismernem, végig felszabadultan, vidáman rengeteget hülyéskedni és sokat-sokat nevetni :-).

Csak így tovább ;-)!!!

Joccccccccccc.

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.