Beszámoló a 8. éjszakai biciklitúráról

A túra részletei »

Csütörtök, 20:10 MSZT, közi:
– Ugye jössz éjszakai tekerésre?
– Nem hiszem…
– De miért nem?
– Hát, nem is tudom…
– Na, gyere, tök jó lesz!
– Hmm. Végülis itt van a koliban a bringám, gyorsan el tudok érte ugrani…
Ennyi. Nem volt mentség, mennem kellett. Most először. Pedig már többször szerettem volna, csak máskor mindig volt valami épkézláb indokom, ami miatt nem tudtam. Szóval bekaptam pár falatot az agapéból és elillantam a kétkerekűért.

Mire visszaértem a közihez, már lázasan készülődő lelkes emberkéket találtam. Nemsokára össze is állt a csapat, és nekiindultunk az éjszakának. Volt, aki kabátban, sapkában és volt, aki rövidgatyában, félmeztelenül. Ember legyen a talpán, aki ebből megállapította volna, hány fok is volt 🙂

A Duna mentén észak felé vettük az irányt. A bringaúton a gyalogosok mellett elhaladva némelyek pár „szép” szóban kifejezték megdöbbenésüket, mások csak meglepődve kérdezték: „Mi ez, felvonulás?”. Hiába, itt már mindenről a demonstráció jut eszükbe az embereknek… Pedig ha tudták volna, hogy ez csak 15 lelkes fiatal sportos éjszakai kikapcsolódása…

Mi haladtunk tovább, vagyis hogy haladtunk volna, de hát ugye a defekt az nem szükséges velejárója a tekerésnek. Így egy kis szusszanás következett, de gyorsan megoldódott a probléma. Hogy aztán újra előjöjjön… Nem sokkal később ugyanis ismét lapos volt Joci elsője. Ekkor azonban már sikerült megtalálni a tettes üvegszilánkot. Kissé megcsúsztunk időben, ezért felmerült a rövidebb út lehetősége, azonban ezt egyhangú szavazással elvetettük 🙂

A Megyeri-híd közelében elhaladva Budakalász felé indultunk. Itt következett az első izzasztóbb emelkedő, de mindenki sikerrel megbirkózott vele. Nem sokkal később ismét teperhettünk fel, hogy aztán nagy tempóban leereszkedjünk Ürömre. Itt megpihentünk a templom mögötti parkban egy épp nem szökő kútnál, elfogyasztottunk pár zacskó kekszet, majd elkészültek a csapatképek is. Az éjjel 1-kor épp arra járőröző rendőrök meglepetten vették tudomásul, hogy itt bizony nem tudnak akciózni… Pár kilométerrel odébb viszont tudtak volna, mert nem tudom akadt-e bringás köztünk aki be tudta (akarta) tartani a sebességhatárt a lejtőn lefelé száguldva. 🙂

Szóval „begurultunk” Budapestre, majd az északi összekötő vasúti hídon átszeltük a Dunát. A már hagyományossá vált Nagyi palacsintázója volt a végső állomás, ahol elfogyasztottuk a hajnali „vacsorát”. Szegény Kati a rossz emlékek miatt nem győzte a bringákat figyelni…

Zárásként a részvételt igazoló Okleveleket kaptunk! Majd mindenki szétszéledt, hogy még pár órát aludjon. A rutinosabbak persze úgy intézték, hogy másnap ne legyen elfoglaltságuk…:-)

Köszönjük a szervezést Ipé és Krisz! És a jó hangulatot mindenkinek!

Rujp Balázs
(sárga)

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.