Beszámolók a 2010-es MKK bringatúráról

A túra részletei »
Képek a túráról »

MKK bringatúra 2010.
Északi-középhegység

Július 26.

Tervezett esemény: 100 km tekerés.
Jelentősebb események: Szilárd elveszett, de megkerült, Joci kapott 3 defektet 1 üvegszilánktól.
Nehéz megmondani, hogy hol kezdődik egy kirándulás, de ezúttal a Keleti pályaudvaron kezdem, ahol 7.40-kor kellett megjelenni Aszódig szóló személyi és biciklisjeggyel, hogy elérjük a 8.03-as vonatot. Az indulásnál világos lett, hogy a fizikusok kissé felülreprezentáltak, ami egy általános háttértémát szolgáltatott a túrának, amely Linux helyett közelebb áll a kvantummechanikához, és a tenzorokhoz. A vonatút rövid volt, és csak a Renka heccelésére volt elég. Ipé és Simkó Dani vezette a túrát, de még csak a Dani volt jelen, Ipé ráadásul csak délutántól volt, mert szemüveget javíttatott. Aszódtól Szécsényig tartott a mai út, és nem vettük igénybe a tervezett rövidítést, így 100 km lett rögtön az első nap. A csoportot két részre szakították, az elsőt Dani, a másodikat ideiglenesen Tarsoly Andris vezette. Acsa lett volna az első jelentősebb állomás, eddigre Szilárd elveszett. Később ért hozzánk a második csoport, és azt hittem, hogy megállt meggyet szedni, de mikor beértek, kiderült, hogy nemhogy meggyet nem szedtek, de még Szilárd sincs meg. Kiderült, hogy utánunk indult, de nem ért minket utol, és az ellenkező irányt találta meg. Acsa után találkoztunk újra, ahol mindenki pihenhetett Jocit kivéve, aki durrdefektet szerelt először. Másodszorra már azt szerelte, hogy nem sikerült kiszedni a szilánkot, és harmadszorra is. Végül a szilánk kijött, és mentünk tovább. Mire Bánkra értünk már jelezte az Ipé, aki szintén odaért, hogy késésben vagyunk. A tempó gyorsabb lett, az 1. csoport még vásárolt is, de a 2. sem lazsált, így kb. 20.15-re célba értünk. A szállás nyugis volt, én meg álmos, így egy íróasztalnál el is aludtam. Nem aludhattam sokáig, valamilyen csikizési kísérletre ébredtem, Renka volt. Szabotőrözés miatt keltettek, utána vacsi, majd lefekvés.

Július 27.
Tervezett esemény: Hollókő megnézése, és a gyöngyöspatai templom.
Jelentősebb esemény: Hollókő, Iván váltója, katonai bázis, gyöngyöspatai templom és borozás.
A mai nap aránylag simán telt, attól eltekintve, hogy délben sikerült elindulni a szállásról. A biciklizős nap elején kellett megmászni a Hollókői várat. A baj csak az volt, hogy nem biciklikre találták ki, így egy kicsit ralizósra sikeredett, néhány izgalmas jelenettel. A vár maga szép volt, egy kiépített romvár, kiállítással, némi történelemmel. A falu is szépen kialakított, parasztházakkal, múzeumokkal és nyuszi is volt több udvarban. Az Iván váltója valahogy össze-vissza akadt, egy fogaskerék eltörött, Joci és Tarsoly Andris szerelték, majd utánunk jöttek. Mire utolértek, kiderült, hogy kell egy kerülőt tennünk, mert az út, amin menni akarunk, nem létezik, és állítólag egy katonai bázis van a helyén. Mentünk Gyöngyöspata felé, és út közben 6-kor ebédeltünk. A templom szép volt, az előadás érdekes, és lehetett inni a helyi borból is, vagyis a társaság nagy része ittasan tekerte le a maradék 10 km-t. J Gyöngyösre késve érkeztünk (21.45 körül), én voltam az első, de véletlenül elmentem egy busszal. J A szálláson kaptunk enni rizses húst, és tornateremben aludtunk.

Július 28.
Tervezett esemény: Galyatető megmászása, Mátraverebélyen mise nekünk.
Jelentősebb esemény: kitartó eső; elmegyünk a Kékes mellett, Galyatető megmászása; találkozásunk Wacha Andrissal és Hirka Lucával – fizikuslétszám a maximumon; tömeges ételmérgezés hányás és hasmenés; Szilárd durrdefektje kétszer; a hátsó lámpám leszakítása; a fékem beállása; a mi leszakadásunk; Szilárd megállít egy autóst, hogy szedje össze az Ipét vigye Mátraverebélyre; eltévedésünk Recskre, szállás Virágnál és Zsoltnál.
Reggel 7-kor Tarsoly Andris azzal ébresztett, hogy esik az eső, Kati pedig a nyomaték kedvéért fejbedobott egy óriáslabdával. Valamivel gyorsabban készültünk el, így 10-kor már indulhattunk. A korábbi napokon a hegyeken simán előrejutottam. A többiek vagy nem tudtak, vagy nem akartak megelőzni. A lényeg, hogy mától én sem leszek első. Az eső rendíthetetlenül esett, miközben folyamatosan mentünk Galyatető felé. Az eső miatt kimaradt a tegnap még beharangozott Kékes. Galyatető közelében kétféle útra váltunk. Ipé vezetett egy erdei változatot, ami hosszabb. Dani egy normál utast, amin én is mentem. Másodiknak értem Galyatetőre, és bár az eső pont elállt, betértünk egy fogadóba melegedni. Közben megnéztem a kilátót, de nagyon nem voltam elragadtatva sem a széltől, sem az állapotától. A fogadóban illemből rendeltem lángost, a többiek is ezt kértek, meg teát, volt valamiféle kályha is tűzzel, ahol a rucikat melegítettük. Valamennyit aludtam is a szokásos asztalra hajlós pózban, és idővel megjött mindenki. Sőt, Ipé összefutott Wacha Andrissal ők pedig meghívtak minket kaját készíteni. Ezzel csúcsra ért a fizikusok létszáma nagy örömünkre. El is ment egy csoport. Az nem volt világos, hogy mit készítenek, mert összeszámolás után kiderült, hogy a kaja nagy része nálunk maradt. Sajnos azonban Ipé rosszul lett, Kuti Kati is bevonult a WC-be, és elkezdtük várni, amíg jobban nem lesznek. Ez egyre távolabbinak tűnt, elkezdtek hányni is, a másik csoport pedig Wacha Andriséktól továbbindult Mátraverebély-Szentkútra. Mikor rendbe jöttek, mentünk tovább. Sajnos kissé gyorsan mentünk, és leszakadtak tőlünk a Tarsoly Andrisék, akik valamennyire el is keveredtek. Ekkor még nem derült ki, hogy mi még jobban elkeveredtünk, szóval érdemes volt őket megmosolyogni. J Lefele úton a Szilárd lendületből bement a szembe-oldali árokba, és durrdefektet kapott. Ipére újabb rosszullét jött, és nem is tudta moderálni magát. Lefeküdt az út közepére, és mindennek elmondta a Szilárdot, aki nem hozott cserebelsőt. Mikor némi kínlódással kicseréltük a kelleténél speciálisabb biciklijén a kereket, és elindultunk, rá kellett jönnöm, hogy a bringa még lejtőnek lefele is lassul. Először a leszakadt lámpa tűnt bűnösnek, de mikor letéptem a lifegő lámpát, akkor is fékezett. Szilárd megkapta újabb durrdefektjét, amit már a lejtő alján javítottunk ki. Elég ciki volt, mert ekkor kiderült, hogy rossz úton jöttünk le, vissza pedig Ipé állapota miatt nem mehettünk. Szilárd külsőjében megtaláltuk az üvegszilánkot, így már jöhetett tovább. Ipét azonban betettük egy kocsiba biciklistől, ami elvitte Recskre, és elhatározták, hogy ott fogunk éjszakázni. Én ezzel nem értettem egyet, Szilárd pedig (egy perccel az után, hogy Barbi eldöntette, hogy most már senki sem fog fontoskodni) leállított egy autót, hogy az szedje össze valahol Recsken Ipét, és vigye át Mátraverebélyre. Ez már kiakasztotta a lányokat (Barbi, Varga Eszter, Meszéna Kata és Tóth Kriszti, más már nem volt velünk). Ekkorra már egyértelmű lett, hogy Recsken alszunk, és a plébánia vagy a vasúti váróterem a cél. Ipé azonban talált egy családot, így odatekertünk (egyébként példás rendben, Barbi elöl és én hátul a hiperaktív fékemmel). 22.15-körül értünk oda. A család nevét nem tudtam meg, Virág és Zsolt látott minket vendégül, adtak vacsorát, meleg teát stb. Beszélgettünk. Zsolt volt minden, de szerintem most a komoly (orvosi hiba okozta) túlsúlya miatt rokkant lehet, Virág pedig gyógytornász. Sajnos az úton és ott Barbi és Eszter egyre rosszabbul lett, Ipé is hányt még, és a lányok is nekikezdtek. Először nem vettem komolyan, csak akkor, amikor Barbi már szabotőrözni sem akart. Este még megnéztem a térképet, és amikor megláttam, hogy ott mentünk el Kékes mellett, arra gondoltam, hogy reggel, ha sikerül időben felkelni és elindulni, és jön velem valaki, akkor meg kell mászni. Szilárd már ajánlkozott is társnak.

Július 29.
Tervezett esemény: strandolás Bükkszéken, Balaton elérése.
Jelentősebb esemény: Kékes megmászása; Szilárd balesete és bekötözése; Kiss Gergő, Madocsai Kinga és Bíró Laci hazautazása, többiek átvészelik a napot; Dávid 3 defektje – külső kiszakadása; kiskutya megeszi a közkolbászt. (Hogy másokkal mik történtek, nem tudom.)
Reggel a csapat elég nehezen kelt. Zsolt kihívta a dokit az éjszakai hányások miatt, a doki pedig felírt gyógyszereket szalmonella ellen. Elmentünk a gyógyszerekért, vettünk valami ajándékot vendéglátóinknak, és délre sikerült elindulni. Eddigre megtudtuk, hogy a másik társaságot is megtizedelte a járvány, többen vonattal mentek Balatonra, mások könnyített úton, volt, aki rendesen, de Kiss Gergőt haza kellett vinni, Kinga ment vele, és Bíró Laci is hazament. Mi (bár eredeti elképzeléshez képest csúnyán késében voltunk, Szilárd pedig a cuccát is a háznál hagyta, mert, hogy arra jövünk vissza), elindultunk a Kékesnek, Ipé a lányokkal pedig Balaton felé vette az irányt. Folyamatosan mentünk, Szilárd bírta jobban, de kb. 2,5 óra volt, mire feljutottunk, a fékem most szerencsére nem állt be. Ott készült néhány kép, majd mentünk vissza. Lefele a szerpentinen is sokkal gyorsabb volt Szilárd, én pedig egyszer majdnem kisodródtam, és nem mertem tartani a tempóját. Az egyik kanyar után utolértem, de a bringa sehol sem volt. Mikor közelebb értem, láttam, hogy bicikli a bokorban, kulacs 2m előnyben, Szilárd jobb térdén tenyérnyi horzsolás, bal térden kisebb horzsolás, jobb válla és talán a könyöke is kissé sérült, ő meg valamit magyaráz, hogy az út szélén kavicsok vannak, és átment rajta a bicikli. Mentünk tovább, és Parádon megálltunk kötszerért. A boltból a gyógyszertárba irányítottak minket, onnan a körzeti orvoshoz, de oda nem mehettünk, mert Szilárd a családnál hagyta a TB kártyáját is. A gyógyszertári kötszerrel befoltozta magát, és mentünk tovább. A csomag elhozása után (16 órakor) indultunk Sirokra, ebédeltünk, láttuk a várat, és lefordultunk Pétervására felé. Közben még vártak minket Bükkszéken, majd Ipéék is továbbmentek. Pétervására előtt 50 m-rel olyan hangos durrdefektem volt, hogy Szilárd is meghallotta 5 m-re. Eltoltam a faluig a biciklit, és nekiálltunk szerelni. Szerencsére volt eszközünk, mert Ipé félt, hogy megint lesz valami Szilárd bringájával. Sajnos a csavarkulcs eltörött, így egy faluszéli házba csöngettünk be. Ott segített a ház ura (amint megjött a birkaherélésből). Sajnos a külsőben nem találtuk meg a hibát, így azt javítottuk ki, ami annak tűnt (a küllők túlzottan belevágtak a belsőbe). A bicikli fel volt fordítva, a táskából ki volt esve a kolbász, amit a házi kis kölyökkutya ellophatott, mert rövid szerelés után már csak a papír volt meg. Kaptunk cserébe mangalicaszalonnát, amit illett elfogadni (és jól is jártunk vele). Pétervásárán fordultunk rá a 23-as útra, amin Borsodnádasdig kellett mennünk, és egy hegyet is beígértek nekünk odafelé. A kijavított bicikli második defektje már kb. 1 km-rel azután jött, hogy kiértünk a faluból. Autósok nem tudtak segíteni, így két biciklist állítottunk meg. Az első hirtelen állt meg, a másik meg úgy belézúgott, mint én tavaly a Barbiba, és az árokba is esett (némi horzsolást leszámítva nem lett baja). Csavarkulcsuk nem volt, de a bringán segítettek megfoltozni a belsőt, és visszatenni, így a kereket nem kellett levenni. Nem tartott sokáig az öröm, és meg kellett tapasztalnom, hogy lapos kerékkel nem lehet tekerni. Így leálltam stoppolni, egy furgon vett fel minket. Elvittek Szentdomonkos határáig (igazából már oda), egy olyan emberhez, aki a környéken a legjobban ért a biciklikhez, a településről előtte csak azt tudtuk, hogy ott nem szabad megállni. Ott végül kiderült (felfújás után), hogy a külső van kiszakadva, ki kellene cserélni, de ez ma már képtelenség (és a település sem alkalmas rá). Rákerült belülről egy linóleumdarab, azzal bírtuk ki Balatonig. Az első hegyet jól viseltem, csak most Szilárd féke állt be, ki is kellett akasztania. Némi villámlás jelezte, hogy azért a helyzet lehetne rosszabb is, hiszem ma még csak meg sem áztunk. Borsodnádasd után egy újabb hegy jött, ami már megviselt idegileg. Szilárd is nehezen bírta, és többször megkérdőjelezte, hogy tényleg erre kell jönni, amivel emlékeztetett, hogy ma még nem is tévedtünk el. Az ő kétségbeesésére már nem voltam vevő, ráparancsoltam, hogy jöjjön, és ne gondolkozzon. 23.30-kor, messze utolsóként értünk be a célba, Meszéna Kata Szilárd nyakába is ugrott. Tartottunk némi élménybeszámolót, Szilárd rögtön kikotyogta az esését, ami titok kellett, hogy maradjon Ipé előtt (akit addig elküldött), de utána már vacsi és a lefekvés jött.

Július 30.
Tervezett esemény: bélapátfalvi kolostor, Szalajka-völgy, Bükk-fennsík, 50-60 km tekerés.
Jelentősebb esemény: keressük a lakatkulcsomat; külsőmet kicseréljük; küllőim kitörnek; Szilárd rosszul van, így vonattal megy; bélapátfalvi kolostor, Szalajka-völgy, találkozás Kissevich Marcival és Takács Orsival, Bükk-fennsík; Iván hátsó váltója ripityára törik, így hazamegy – fizikus létszám a minimumon; Joci defektje, és küllőtörése; Barbi küllőtörése; Szilárd elcsatangol a barátjával, Tarsoly Andrist megváratja; Simkó Zsófi pálinkázik a vezetés örömére.
Reggel 8-ig aludtunk, és reggelizés hiányában 10 után már indultunk is. Előbb is indultunk volna, de tegnap este sajna elkevertem a lakatkulcsomat, így összezártam magam az Ivánnal, és nem tudtuk átmenetileg kinyitni. Ez alkalmat adott, hogy megnézzék a biciklimet, és a társaság egyik fele rajtam nevetett, a másik fele pedig javasolta, hogy vegyek újat. A másik problémát Szilárd jelentette, aki nagyon rosszul volt, hányt is az éjjel. Eljutottunk Bélapátfalvára, ahol vettem új külsőt, Joci megszabadított 5 küllőmtől, és kicserélte a külsőt a reggeli alatt, amíg Veho átrakott néhány küllőt a jobb súlyeloszlás kedvéért. Szilárd innen vonattal ment Miskolc-Diósgyőrig, mi pedig némi bénázás és csoportszétesés után elmentünk megnézni a Bélapátfalvi kolostort. Miután láttuk, meghallgattuk a történetét is, majd mentünk tovább. Meszéna Katáék elkeveredtek, így becsatlakoztak hozzánk az első csoporthoz. Néhányan megnéztük a Szalajka-völgyet, volt ott vadaspark, vízesések és részletes leírás a tájvédelmi körzetről, ami mellett úgy tekertünk el, mintha egy fa lett volna az erdőben. Összefutottunk Takács Orsival és Kissevich Marcival a Fátyol-vízesésnél. Ezt követően nekiálltunk feltekerni a Bükk-fennsíkra. A cél közelében beértük a kitérőt elmulasztó 2-es csoportot, akik Iván biciklijéről állapították, meg, hogy darabokra tört a váltója. Ezzel (mint kiderült később) hazament, és a fizikusok száma a túra-minimumra esett. A fennsík után kaja következett, majd Ipével a csapat gyorsan, velünk pedig lassan mentünk Diósgyőrbe. Joci defektet kapott, küllője is törött, így Vehoval hátramaradtak, de ettől eltekintve én voltam a sor vége. Jobb is, hogy otthagytuk őket, mert Lillafüreden gyorsabban száguldottak el mellettünk, mint az autók. Diósgyőrben kaptunk enni, és meglátogatott minket Simkó Zsófi is. Patocskai Tomi pálinkával kínálta, ő pedig lelkesen ivott, mielőtt eszébe jutott, hogy kocsival jött. J Végül a szülők segítették ki. Este még Bangeztünk, Meszéna Katát meghülyítettem, amiért ő megorrolt kicsit. A másik körben pedig Patocskai Tomi majdnem megöletett vele, miközben mi voltunk együtt (Tomival), de ezen már mindenki nevetett. Szilárd közben kirendelte valahova Tarsoly Andrist, hogy kísérje a szállásra, de végül egy barátjánál kötött ki, Andris pedig visszajött (késő este Szilárd is).

Július 31.
Tervezett esemény: barlangászás, utazás Bogácsra 50-60 km tekerés.
Jelentősebb esemény: Találkozás Abai Annával; barlangászás; vízesés megmászása Lillafüreden; Veho balesete és küllőtörése; Kiss Marcell defektje a kerék miatt; Meszéna Kata küllőtörése; pizzázás; küllők szakszerű pótlása; Szabotőrözés speciális szabályokkal (mindig Renka veszít).
Reggel megnéztük kívülről a diósgyőri várat. Csatlakozott Abai Anna és a barátja Robi egy szakaszon. Mi a Jocival, Barbival és a Vehoval leszakadtunk küllőt venni, majd beértük őket egy barlangnál. A barlang érdekes volt, valameddig be is mentünk, a Veho és a Marcell gyorsabban, a Nándi és a Szilárd valamivel lassabban, de mélyebben megjárta. Mi, akik megvártuk őket, a többieket Lillafüreden értük utol. Ott van egy kastélyszálló, és egy vízesés. A partfal elég meredek volt, és agyagos, de Barbi rávett, hogy felmásszak mellette. A trükk annyi volt, hogy ha az agyag nem omlik, és egy síkban vagyunk, talán engem is megtart, ha odasimulok. Bejött, így a többiekkel szemből találkoztam, miután hátulról bementem a szálló területére. Volt ott több esküvő is, meg hosszú limuzin stb. Ez után közös fagyi, majd újabb emelkedő. Némi tájbejárás után, úgy értünk Cserépfalura, hogy Veho összetörte magát, kitört egy küllője, Kiss Marcinak tényleg a felni elleni védője szedte szét a belsőt, Meszéna Kata pedig csak egy küllőt vesztett.  Nekem szakaszonként beállt a fékem, de amúgy nem volt gond. Megint a lemaradós csoporttal voltam. Később értünk be Bogácsra, ahol kollektív pizzázás volt, valami kőkorszaki pizzafalóban. A tulaj kissé ideges volt, de utána hozzánk szokott. Este még Veho kiegészítette az én, a Barbi és a saját küllőit, de utána már csak a szabotőrözés volt érdekes az új szabályokkal, miszerint Renka és aki vele van, az veszít. Én pedig azt hittem, hogy azon múlik, hogy eljutunk-e az aranyhoz. 😉

Augusztus 1.
Tervezett esemény: Mise, utazás Egerbe 17 km tekerés, hazautazás.
Jelentősebb esemény: Kiss Marcell rendszerdefektje; fürdés az Ostorosi-víztározóban; Joci szemüvegének elvesztése és keresése; hazautazás.
Reggel gyorsan összekészültünk, mentünk misére, majd Egerbe. Marci újabb defektet kapott, és már nem is csinálta meg, inkább hazament. Gyakorlatilag véget is ért a túra, így Ipé és még páran is vele tartottak. Mi, a többiek, hogy ez a nap se maradjon eseménytelen, kimentünk két csoportban az Ostorosi-víztározóhoz egyet fürödni. Első csoportként eltévedtünk, árkon-bokron át mentünk, illegálisan fürödtünk a halszagú tóban, Joci beejtette a tóba a szemüvegét, amit reménytelen volt megtalálni, de legalább elkötöttünk ideiglenesen egy csónakot a kereséshez (ez legálisabb volt, mint a fürdés). Hazafele a vonaton mocsaraztunk.

Szabó-Turák Dávid

Bringatábor 2010

Július 26.
Szép felhős-esős nap láttunk neki az utazásnak. 8 óra előtt egy kicsivel (vagy valaki még kisebbel) találkoztunk a Keleti pályaudvaron, ahonnan Aszódig vonatoztunk. A megérkezést követően, miután mindenki megázott a peronon, bementünk az állomás épülete alá, majd egy kis pihenő, és elindultunk. A két túravezető közül csak Dani volt velünk, Ipé később csatlakozott, mert ugye 100 km-t terveztünk a napra, és az azért mégse kevés, de azért mi tekerjük le… azért volt alibije. Ugyan rövidíthettünk volna, de két falu múlva elállt az eső, nem sütött a nap, pont jó idő lett hirtelen a cangázáshoz. Két csoportra osztva tekertünk. Én az elsőben voltam. Acsán vártuk be a második hullámot, akik teli hassal – mert találtak valami cseresznyét vagy más gyümölcsöt (de aztán kiderült, hogy ők se ettek semmit) – érkeztek meg, ám Szilárd nem volt sehol. Ő a két csoport között tekert, és valahol letért az útról, szóval neki majdnem sikerült a rövidítés, de Dani térképpel a kezében meg tudta neki mondani, hogy merre jöjjön, így egy elég erős tempó után, egy faluban utolért minket. Ott álltunk már vagy 6an, amikor megérkezett Joci széles mosollyal az arcán, egy jó fékezés 1 méterrel előttünk a kavicson, amerről mindenki jött, és egy hangos pukkanás. A közeli benzinkútban javította a biciklijét, ami eltartott egy ideig, majd indultunk tovább. Bár a térképen nem jelöltek túl nagy szintkülönbségeket, volt egypár rövid 11%-os emelkedő az úton, amit sikeresen legyűrtünk, és nem sokkal később Bánkon megálltunk. Nagyjából félúton jártunk, én teljesen kidögölve, de Joci lelkesítése nagyon jól jött, meg az ebéd is, jócskán délután, de ez a többi nap már nem így lett… A kajára ideért Ipé is, aki a bevásárló csapatot vezette ezután, míg a többiek Dani vezetésével hátul maradtak. Újult erővel, mindenki könnyebben letekerte a maradék 50 km-t, legalábbis én nagyon megéreztem a különbséget. Azon kívül, hogy Szilárd a kereszteződésekkor néha elég érdekes ívben indult el a cél felé, nem sok izgis dolog történt. A második csapat gyorsabb tagjai, pl. én, korábban kiértünk Balassagyarmatról, mint a bevásárló csapat, de aztán hagytuk őket menőzni, mert be kellett várnunk a lemaradtakat. Végül majdnem egyszerre érkeztünk meg 8 óra után kicsivel Szécsénybe, ahol megszálltunk a templom mellett. Az élénkebbek csocsóztak, pingpongoztak, vagy vacsit készítettek, amit jórészt megettünk, aztán ledőltünk aludni.

Egy nagy nap, a kockák tudják, miért:
Miután délelőtt fél 12 után elindultunk Hollókőre, de erre a napra úgyse terveztünk túl nagy utat. El is értük elég gyorsan a falut, majd biciklivel megmászta a csoport egyik fele a várat, míg a másik fele a faluban hagyta a kerékpárt. Ők jobban jártak, mert az út elég meredek volt a vár felé, és még Dávidnak se sikerült légvonalban feltolnia a bringát, ezért a lassú szerpentinezés mellett maradtunk. A vár szép volt, tele árpád sávos zászlóval. Sajnos a legmagasabb torony ajtaja zárva volt, oda nem mehettünk be, így lejjebb gyönyörködtünk a kilátásban. Lenn a faluban nézelődtünk, mialatt Joci és Andris szerelte Iván váltóját. Hosszú-hosszú lejtőkön mentünk Gyöngyöspata felé, útközben 6 után sikerült ebédelnünk. A faluban megnéztük a templomot, majd a hegyoldalban megkóstoltunk egy borospincét. Már elég sötét volt, mire kiértünk a főútra, ami egyenesen Gyöngyösre vitt. Itt a vagányak lámpák és kukásmellény nélkül, de azért a többség jól felszerelkezve tekert a feketeségben. Azért 10 előtt érkeztünk Gyöngyösre, ahol már várt a rizses hús, és a tornaterem.

Július 28.
Nem sokkal éjfél után már mindenki aludt.
A következő  nap korán el tudtunk indulni. Dani és Iván bementek egy bicikliszervizbe, ahol Iván váltója tökéletesen be lett állítva egy darabig, Dani meg azt a jóslatot kapta, hogy a hátsó kerékagyának már nincs túl sok hátra… Először Galyatetőt másztuk meg. Szép nagy zuhé volt, és jó hosszú, de nem túl erős emelkedő. Én ezen a napon tönkretettem a bal térdemet, mert nem váltottam túl könnyűre, pedig jól jött volna. Egy faháznál álltunk meg, ahol leszavazódott Dávidnak az a terve, hogy ugorjunk el a Kékestetőre is. Itt vált ketté a csapat, Ipé vezetésével páran egy kisebb forgalmú, de valamivel hosszabb úton mentek, míg mi a főúton maradtunk. Mátraháza után néhol kibújt az ég a fák közül. Egy ilyen helyen kimentünk gyönyörködni a tájban, meg a legközelebbi csúcsban, ami biztos már a Galyatető. Reménykedéseink ellenére csak vagy 5 km múlva értük el a települést, és még vagy 3 km-t kellett tekerni, mire az lett kiírva, hogy 1 km múlva lesz a csúcs. Nem mentünk fel egészen, hanem megálltunk egy vendéglőben, ahol jó pénzért lángost ettek. Én nem. Lassan megérkeztek Ipéék is üres nutellás üveggel. A célhoz közel összefutottak Wacha Adrissal, aki az első csapatot vendégül látta teával. Náluk ebédeltünk, ám ezután, ahelyett, hogy találkozott volna a két csapat, Ipé lebetegedett, és páran vele maradtak, mi meg folytattuk az utat Mátraverebély-Szentkút fele. Én csak fél lábbal, mert a balt pihentettem, de szerencsére főleg lejtett. A célt kivételesen elég korán elértük. Ekkor Lacinak fájni kezdett a hasa… A templom mellett már vártak a vacsorával, ami mellé még buktát is kaptunk, mindenki 2ágyas szobában aludt, szóval, mintha luxusszállóban lettünk volna. Ipéék utánunk indultak, ám rejtélyes körülmények közepette kicsit arrébb sikerült leérkezniük a hegyről. Mentőakció is indult értük, ám már jó messze jártak, és Recsken töltötték az éjszakát. Szerencsére Szentkúttól keletre.

Július 29.
Hát én aznap elég korán keltem, talán két óra volt, de az biztos, hogy négy előtt. Ma nem apa vagy anya keltett, hanem a hasfájás. Nem is tudtam visszaaludni, és még leimbolyogtam a 7-8-as szentmisére, de erősen tartottam magam a padban felálláskor, hogy ha dőlök, akkor hátra, és ne előre. Voltunk a misén vagy 8-an a csapatból. Szerencsére semmi bajom nem lett, de aznap a reggelit kihagytam. Kiderült, nem csak én vagyok rosszul, sokan mások is. Ezt a betegséget a lángosnak tulajdonítottunk. A vírus végigment a társaságon, de voltak, akik kihagyták. Sok hasmenés és hányás között én voltam a legjobban, mert szárazon túléltem, és csak egy kis hőemelkedésem volt. Délelőtt úgy elaludtam, hogy még a leghangosabb hányásra se ébredtem fel. Az ebéd azért nehezen csúszott le. A csapat nagy része elindult Balaton fele, míg páran haboztunk. Végül csak Kingáék maradtak ott, akik később hazautaztak, mert Gergőt is elkapta a vírus, egész szépen. Én pedig Jocival és Lacival vonattal folytattuk az utat. Hatvanban Laci is elvált tőlünk, és ketten sötétedésre érkeztünk a faluba. Ipéék már odaértek addigra, kivéve Dávidot és Szilárdot. Aznap kétféle étel készült, Iván főzött böjti kaját azoknak, akik betegnek vallották magukat, vagy csak óvatosak voltak, az egészségesek meg én pedig paprikás krumplit ettünk. Még aznap érkeztek meg Dávidék, akik azt mondták, hogy megjárták a Kékestetőt. Éjfél után feküdtünk.

Július 30.
Tíz óra körül már indultunk is a szállásról, azért ilyen korán, mert nem volt mit ennünk. Előtte bicikliket szereltünk. Joci kiszedett egy küllőt a kerekéből, hogy tesztelje, hogy megy a bringája egy küllővel kevesebbel. Bélapátfalván álltunk meg, ahol megvettük a reggeli alapanyagait, és a bérházak árnyékában, egy pingpongasztalnál töltekeztünk fel. Itt váltunk el Szilárdtól, akit most csípett el a vírus, mikorra már mindenki jól lett. Ő vonattal folytatta az útját, és Miskolcig meg sem állt. Mi közben megnéztük a bélapátfalvi kolostort, ahol Dávid röviden bemutatta a templom román, gótikus és barokk stílusjegyeit. Szilvásvárad felé két csoportban mentünk. Az első csoportból sokan még a Fátyol-vízesést is megnézték. A következő célpont Bánkút volt. Az utat én jórészt gyalog tettem meg, mert nem sokkal gyorsabban tudtak a többiek se tekerni, mint ahogy én toltam, de azért leelőztek, de a fő ok talán mégis az volt, hogy a bal lábam pihentetése közben a jobbra majdnem kétszer annyi terhelés jutott, ami miatt az a térdem is elég rosszul lett. Mára a bal térdem már tökéletes, de a jobban még mindig érzek valamit. Iván itt törte szét teljesen a váltóját, ezért inkább felkötöttük a láncát, hogy nem lógjon a földre, visszafordult a szerpentinen, és hazament. A sípályákat el is értük napnyugta körül, ahol megebédeltünk. Páran felmásztunk Bálványon az életveszélyes kilátóra, és veszteség nélkül lejöttünk. Folytatva utunkat, Joci újabb defektet kapott még a Bükk-fennsíkon, ezért Vehóval ott maradtak belsőt cserélni. Mi száguldottunk tovább lefele a sűrű sötét erdőben, majd két óra késéssel meg is érkeztünk Diósgyőrbe. Joci és Vehó jócskán megelőztek minket. A szálláson Mikolai Vince atya fogadott halászlével és túrós tésztával, meg Simkó Zsófi is leugrott kocsival. Ő hozott nekünk sütit, ami egész finomra sikeredett. Szilárd útközben eltévedt, majd kiderült, hogy egy barátjával futott össze. Így Andris, aki a plébániára hozta volna, visszafordult. Szilárdot én engedtem be éjfél után.

Július 31.
Reggel a hét  órás mise harangzúgására, orgonájára, vagy a kántor Wagner-tenor hangjára ébredtem. Míg mi éjfélre tippeltük lefekvésünk idejét, az atya 2 órát mondott. Joci valahogy csak kevesellte a küllői számát, ezért kerestünk egy bicikliboltot a közelben, ami 8-kor nyitott. Miután megvette a küllőt, a diósgyőri vár tövében lefényképeztük magunkat, majd ismét a Bükk felé vettük az irányt. Abai Anna és Robi, a barátja, is megjelentek hirtelen közöttünk. A közelben lévő Kecske-lyuk barlangba is elugrottunk, ahol Vehó és Marci eljutottak odáig, ameddig én 5 éve. Én egy zseblámpával és Szilárddal vágtam neki az útnak, aki minden elvékonyuló járatban feladta volna, de nem akart egyedül zseblámpa nélkül a sötétben maradi, így neki is át kellett bújnia a szűkebb üregeken. Sajna az utolsó akadályról, a tóról mégis lebeszélt, de így is vagy 300 méterre a kijárattól fordultunk vissza. Dani a gyógytúrát vezette, ők korábban visszaértek, ránk még vagy egy fél órát kellett várni, mire sárosan előjöttük. Lillafüreden álltunk meg fagyizni egyet. Itt nézett meg minket most már biciklivel Simkó Zsófi, majd Annával és Robival lelépett. Innen én már toltam felfele a biciklit Hollóstetőig, de egész gyorsan haladtam. Ott elváltam a csapattól, én a Hór-völgyén mentem le Bogácsra, ők meg a kocsiúton. Később kiderült, hogy nekik még volt jócskán emelkedő, míg én gurultam lefele, amennyire bírtam a kövek rázását. Már régen jártam ezen az úton, azóta csúnyán elhanyagolták. Egyszer csak jött egy kis patak, ami átfolyt az úton. Nem volt ügy. Aztán visszafolyt, és egy ideig az úton ment, én meg szigetről szigetre tekertem. Nem sokkal később szerencsére végleg elhagyta az utat, és újra szárazon mehettem. Ám hamarosan egy folyó jött a helyére, és 300 méteren elöntötte az utat, 20 centis víz a teljes út szélességében, és 50 méterenként hol jobboldalt, hol baloldalt egy 10 centis sáv, ahol lehetett gyalogolni. Nyilván ez se volt annyira stabil hely, és egy váratlan pillanatban besüppedt alattam. Onnantól nem érdekelt a vizes láb, mert úgyis jó meleg van, meg gyorsan kiszárad a cipőm. Ezek után jött a földút. Ott sok kátyú volt, de néhol útszélen annyira sima volt a föld, hogy könnyebben haladtam, mint aszfalton. Végül két órával a többieket megelőzve érkeztem meg Bogácsra. Ott a templomhoz közeli pizzériában ettünk, és ittunk. A pincérrel ugyan nem ment minden zökkenőmentesen, de nekem ízlett a pizza. Végül, Ipével döntetleneztünk pizzaevésben, mert mindkettőnkön az utolsó három harapás fogott ki, csak én előbb feladtam. Joci és Vehó jól jártak velük.

Augusztus 1.
Reggeli után Bogácson elmentünk misére, majd megdicsértük Danit és Ipét az egész jó szervezésért. Ezek után eltekertünk a hegyeken át Egerig. Itt mutatta meg Dávid, hogy mennyire jól bírja. A város határában durrant ki Marci kereke, ez volt a tábor utolsó defektje. A városban szétszéledtünk, és már sokakkal nem találkoztam. Sajnálom ezt a búcsúzást, jobban is összejöhetett volna. Az öt piros: Én, Dani, Meszéna Kati, Kriszti és Szilárd viszont összejöttünk elköszönni egymástól a piros táborig, ami egy héttel később volt. Ezután páran megnéztünk egy közeli tavat, ahol fürödtek néhányan. Itt hagyta el Joci a szemüvegét, amit sokáig keresett Andris, de végül csak nem lett meg. Ezek után elváltak útjaink, és én Danival Miskolc felé vettük az irányt Egeren át. Felmentünk Hollóstetőig, majd onnan le Bükkszentkeresztig és Bükkszentlászlóig, majd innen még fél óra volt nekem, és pontban 10 órára megérkeztem.
Vége

UI: Köszi Dávid az élménybeszámolót. Nekem csak kicsit át kellett írnom.
Írta Nándi, 2010. szeptember 10-én meg egy kicsit 11-én.

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.