Beszámoló a közös MKK-Csücsop kirándulásról

A kirándulás részletei »

Az idei második közis kirándulásra 2010. november 6-án került sor, amely egyben „interközis” kirándulás is volt, hiszen a CsüCsop-pal közösen vehettünk részt rajta. Bár a naptár alapján zord és hűvöskés időre számíthattunk volna, a heti időjárásjelentések mindenképp biztatóak voltak. Szerencsére nem kellett csalódnunk, derűs reggelre ébredtünk, és túránk legnagyobb részét szikrázó napsütésben és tavaszi melegben tettük meg.

Úticélunk a Pilis volt, a reggel 8-as indulás pedig keveseket rettentett el, hiszen a létszám már induláskor körülbelül 40 volt, és néhány fővel később még gyarapodott is. A kissé talán szűkösnek bizonyuló busz és a majdnem fél órával hosszabbra sikerült zötykölődés nem viselt meg minket, lendületesen kezdtük meg utunkat. Első megállónk a pilisszentkereszti cisztercita kolostor romjainál volt. Eddigre már mindenkinek megvolt az azonosításához szükséges száma, melyet több-(kevesebb) lelkesedéssel rivallhatott az egyes „ellenőrzési pontokon” tartott népszámláláskor. A reggeli-tízórai és az első közös játék után folytattuk utunkat.

Nem sokkal ezután a második játéknak köszönhetően már egymás nevét is tudtuk, vagy legalábbis a fejre csapások elkerülése végett egész jól tippeltünk. A kirándulás közösségek közötti jellegét ekkor nyerte el hivatalosan is, hiszen a következő fél órát (ami valójában legalább másfél volt) „félórázással” töltöttük, mégpedig egy MKK-s egy CsüCsop-ossal. Szinte észre sem vettük, hogy egyre feljebb és feljebb kerültünk a Pilisben. Ebédünket egy olyan sziklafal peremén fogyaszthattuk el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre és falvakra. (Azt legnagyobb sajnálatomra a mai napig nem tudom, hogy Esztergomot tényleg abban az irányban kellett volna keresnünk, amerre néhányan nagyon lelkesen mutogattak – minden tét nélkül, mivel a bozóttól semmit nem lehetett látni.)

Utolsó előtti lendületet ekkor vettünk, és értünk a Pilis tetejére, ahol a volt katonai bunkerek még ma is láthatóak. A terep sajnos nem volt alkalmas sem métázásra, sem frizbi-focizásra. Ehelyett – a hely szellemének is megfelelően – torpedósat játszottunk.

Szinte fel sem tűnt, hogy elrepült az idő. Az utolsó szakaszon igencsak szaporáznunk kellett lépteinket, hogy le ne késsük a buszt. A hazaút szinte pontosan ugyanolyan volt, mint odafelé: fél óra késés, tolongás és sok-sok nevetés. Az egyetlen különbség talán csak az volt, hogy igencsak elfáradtunk.

Azt hiszem, minden résztvevő nevében mondhatom, köszönjük a kirándulást a szervezőknek, mert nagyon jól sikerült és nagyszerűen éreztük magunkat. Remélem, hogy még nagyon sok hasonló alkalmunk lesz saját és más közösségek tagjainak jobb megismerésére.

Renczes Nóri

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.