Beszámoló a 9. éjszakai biciklitúráról

A bringatúra részletei »
Joci beszámolója. Képek a túráról.

A IX. éjszakai bringatúra számomra az első volt, így fogalmam sem lehetett arról, hogy milyen élmények és megpróbáltatások várnak rám a budapesti éjszakában. A hűvös április végi időben 10 óra magasságában egy maroknyi lelkes csapat hagyta el az MSZT területét – két keréken.
A túra útvonala útközben is módosult, de erről a Duna partján a várost csodálva még nem is tudtunk, egyszerűen élveztük a város éjszakai fényeit és a kicsiny forgalmat. Észre sem vettük, és máris a fogasnál jártunk. Még a Kútvölgyi út nagyfokú emelkedése sem szegte kedvünket. Egymást előzgetve haladtunk szorgosan fölfele, míg elértük túránk célpontját – legalábbis a legtöbben így hittük – a János-kilátót. Egyszerűen csodálatos látvány volt kivilágítva éjjel, és nagyon örültünk, amikor feljutottunk oda! A megérdemelt pihenő és kellő mennyiségű keksz elfogyasztása után a kötelező csoportképek is elkészültek.
Lefele az út könnyű és nehéz is volt egyben. Könnyű volt, mert nem kellett tekerni, de nehéz, mert a kanyarokat időben észre kellett venni a rendelkezésre álló kerékpárlámpák pislákoló fényénél, így túlzottan száguldozni nem lehetett. A Szépjuhászné úton csorogtunk le, majd jó néhány kört megtéve a körforgalomban, ismét fölfele vitt utunk. A fáradt, átfagyott és részben motiválatlan csapat nem túl nagy kedvvel vágott neki a következő úti célnak: A Hármashatár-hegynek.
Elkezdtük számolni, hogy 5 km, 300 m szintkülönbség, ami a megtett út után sokaknak elég rémisztő adat volt, de mi mégis megmutattuk, hogy bármire képesek vagyunk, így ezt hegyet is meg tudjuk mászni, akár hajnali 3-kor is. Tekertünk fölfele, sokszor elhangzott a híres: „Ott vagyunk már?” kérdés. De még nem voltunk ott. És még mindig nem, hiába látszottak a pirosan izzó adótornyok egyre közelebbről. Ugyan légvonalban nagyon közel voltak, de még sok km-es szerpentint kellett teljesíteni, mire elértük őket. És sikerült! Őrült eufória kerített minket hatalmába, amikor elértük a csúcsot.
Utána pedig a békesség és kellemes fáradtság érzése lett úrrá rajtunk, miközben szemléltük a város fényeit, és próbáltuk kitalálni, hogy melyik utca merre is van. Lefele egy hatalmas száguldás várt ránk, majd egy kellemes levezető tekerés a Batthyányi térig, ahol az éjjel-nappal nyitva tartó Nagyi palacsintázójába ültünk be, hogy megkoronázzuk ezt a kellemes és bizsergető érzéseket kiváltó bringatúrát.
Egy kellemes beszélgetés és egy csomó palacsinta elfogyasztása még oklevelet is kaptunk a teljesítményünk elismeréseként. Végül fél 5-kor bontottunk asztalt, és a Parlament előtt búcsút intve, a hajnali fény első fotonjaiban gyönyörködve ment mindenki a maga útjára.

Esztergár-Kiss Domi
sárga

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.