Egy újabb emlékezetes budapesti lámpafényes éjszaka – avagy így zajlott az MKK IX. Éjszakai Kerékpártúrája

A bringatúra részletei »
Domi beszámolója. Képek a túráról.

A hagyományokhoz híven ebben az évben sem maradhatott el a már tradícionálissá vált MKK éjszakai tekerés. Hála Ipének és Krisztiánnak, Budapestnek ismét egy újabb arcát ismerhettük meg ezen a csillagfényes tavaszi éjszakán. Az indulásra egy lelkes 9 fős csapat gyűlt össze az MSZT előtt, hogy fél 10 magasságában nekivágjunk az éjszakának. Az útvonal nagyon ígéretes volt: a János-hegy és a Hármashatár-hegy megmászásával két különböző perspektívábólmegtekinteni a lámpafényes Budapestet madártávlatból. Az utunk simán kezdődött és könnyed tekeréssel egy fél órán belül elértük az akkor még Moszkva térnek hívott Széll Kálmán tér környékét és becéloztuk a János-hegyet. Nem várt emelkedők és mellékutcák következtek, de nem foghattak ki rajtunk. Egy kis utcába érve a nyeregbe beleállva sikerült csak meghódítanunk a magaslatot, de vettük az akadályt. A Normafához felérve – megkönnyebbülésünkre – a János-hegyig már csak egy sétatekerés várt ránk, hogy fent elfogyaszthassuk a jogosan megérdemelt „első csúcshódító kekszünket”. Kifújtuk magunkat és következett esténk első lefelé száguldása a holdfénnyel megvilágított Jánoshegyi úton. Hűvösvölgynél egy nem várt esemény történt (teljesen ráillett a szituációra a Combinókon sokszor hallott mondóka: „A villamos esetenként hirtelen fékezésre kényszerül…”). Egy váratlan leágazásnál a menetoszlop hirtelen fékezésre kényszerült, és egyikünk a menetiránnyal megegyező irányban egy kisebb szaltó kíséretében adott v0 kezdősebességgel továbbhaladásra kényszerült, miközben a kerékpárja 0-0,5 km/h pillanatnyi sebességtartományban leblokkolt, majd μ=0,85 súrlódási együttható közepette 0-ra fékeződött /magyarán elesett 🙂…/. A nagy ijedtségen kívül hála Istennek komolyabb baj nem történt. A bicikli átesett egy kisebb generáljavításon, majd folytathattuk utunkat, most már jóval óvatosabban. Következő kihívásként a Hármashatár-hegy megmászása következett. Bemelegítőként felkapaszkodtunk a Kapy úton, ahol a BKV buszok is csak 1-esben tudnak felmászni, úgyis csak küszködve, majd innen ráfordultunk a felvezető útra. Újabb hegymászás következett. A csapat egyik része a Hármashatárhegyi út alján letáborozott, míg a többiek belevetették magukat az utolsó emelkedők meghódításának.Röpke 45 perc alatt elértük a csúcsot, ahol csodálatos panoráma fogadott minket. 360 fokban körülpillanthattunk a kivilágított városra. Ipé segítségével próbáltuk belőni Budapest nevezetesebb pontjait, majd elfogyasztottuk „második csúcshódító kekszadagunkat”. Hogy a lent maradottakat ne sokáig várakoztassuk, hamarosan elindultunk lefelé az „alaptáborba”. A szintén holdvilágos úton fantasztikus /vagy talán fanatikus 🙂…/ száguldás következett, a fölfelé tartó 45 perces utat közel 4-5 perc alatt megtettük. A többiekkel kiegészülve már nem volt más hátra, mint elindulnunk utolsó – és az éjszakai tekerések állandó – állomáspontunk felé: célba vettük NAGYI Batthyány téri palacsintázóját. Itt aztán következhetett a jól megérdemelt kalóriabomba elfogyasztása, amelytől mindenki új erőre kapott. A túra teljesítéséről a szervezőktől okleveleket vehettünk át, amely igazolja, hogy részt vettünk az MKK 9. éjszakai bringatúráján. A palacsintázás után az igazán kitartóak reggel még ellátogattak Atyó miséjére a Sapientia kápolnába, ahol külön áldásban részesültünk a szentmise végén, ami egy életre szóló emlék marad.

 

Akkor következzenek az eredmények számokban:
– a túra időtartama: 22:00-5:00 (a misére menőknek 8:00), azaz 7 óra (10 óra)
– a megtett távolság: 42 km
– a megtett szintkülönbség +840 m:
– max. sebesség/em :-)/: ~65 km/h (a sebességmérőm kiakadt…, na jó, a sötétben nem látszódott jól 🙂…/

A túra 5*-os ötösre sikeredett (mindenki túlélte és nagyon jól érezte magát), köszönjük a szervezőknek a szervezést, remélem, hamarosan újra nekivághatunk egy hasonló kalandnak.

Frej Joci

Kategória: Beszámoló | Címke: , .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.