Beszámoló a 2011-es közitáborról

A tábor hirdetménye »
Képek »
A X. tájfutás eredményei »

Az idei közitábor Balatonedericsen volt. Mivel ez volt az első, amin részt vettem, nincs összehasonlítási alapom. Mégis azt hiszem, minden szempontból jól sikerült.

A táborba elsősorban a kiscsoportom (Karmazsinok!) miatt jelentkeztem, hiszen leginkább őket ismertem. De láss csodát, a többi közisben sem kellett csalódni: hangos nevetésből, eseményből, jókedvből, egy-egy jó szóból sosem volt hiány. Jó társaságot és hangulatot mindig lehetett találni, hol a mosogató mellett, hol a röpipályán. Nekünk, lányoknak, nagy élmény volt, hogy Jani buzdítására kipróbálhattuk focitudásunkat. Reméljük a fiúkat sem rázta meg túlzottan, amit láttak. A profik mellett sokunknak újdonság volt a tájfutás is, legközelebb már mi is tudjuk, mit jelent, ha valaki azt mondja, citrom, zsírkréta, jellegfa…

Az előadások is jók voltak, Pius atya és Barnabás testvér más-más módon meséltek, mindkettőjüktől sokat tanulhattunk. A kiscsopvezek rátermettségét dicsérték a jól sikerült beszélgetések. Aki egy kis nyugalomra vágyott, a nyilakat követve megtalálta a csendes imasarkot. Számomra sokat jelentett a Taizei imaóra, külön elismerés a zenekarnak!

Jó volt látni, hogy az embereknek a közin belül (és azt gondolom azon kívül is) megvan a helyük és a feladatuk. Az általános jókedvet a rekkenő hőség sem nyomta el, a hangulatot a záporok csak frissítették. Ha valaki mégis elfáradt, akadt, aki kihúzza a gödörből, és ha eltévedtünk, mindig volt valakinél tájoló vagy GPS. A közisek felebaráti szeretetét tanúsítja, hogy a vetélkedő szervezői még mindig életben vannak. Példamutatónak láttam az „öregebb” kiscsoportok összetartását is.

A tábort záró bálon került sor a stafétaátadásra. Az ebédlő zengett a „Szép volt, Kinga!” és a „Hajrá, Krisz-tián!” kiáltásoktól, a hangerőt még a lányfoci szurkolótábora is  megirigyelhette volna. A forró éjszakán át tartó bálozás után sokaknak maradt még erejük a hajnali strandoláshoz, napfelkelte-nézéshez. Vasárnap még rövid séta várt ránk a becehegyi kápolnához, szentmisére. A Himnusz eléneklése után kiléptünk a kápolnából, elénk tárult a Balaton – és már indulhattunk is haza. A hét úgy eltelt, hogy észre sem vettük szinte.

A közös túra, fürdés, játék, a tűz körüli dalolás, a vödrös vízicsata, a váratlan fagyiszállítmányok feletti öröm minden táborozó közist közelebb hozott egymáshoz. Ezután bátrabban sétálok be csütörtökönként az MSzT-be, és valószínűleg lelkesen jelentkezek minden közis kirándulásra és programra, mert tudom, hogy mire számítsak.

Őszintén köszönöm minden szervezőnek és az összes résztvevőnek ezt a hetet!

Antali Enikő (karmazsin)

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Hozzászólás