Beszámoló a 2011-es közitáborról – 4.

A 2011-es közitábor részletei »

Mivel újnak számítok az mkk-sok között, nekem ez volt az első közitáborom. Én főleg csak a sajátkiscsoportomba tartozókat ismertem eddig, de ez a hét nagyszerű lehetőség volt arra, hogymegismerkedjek még több közissel. Úgy gondolom, hogy a szorgalmi időszak alatt a legtöbb mkk-s szeme előtt ott lebegett a közelgő nyár, és alig várták, hogy elmehessenek Balatonedericsre atáborba. Július 4-én aztán el is érkezett a nagy nap. Reggel mindenki sietett a Déli pályaudvarra, hogyfelszálljon a vonatra, az elinduljon, és végre elkezdődjön a várva-várt hét.

Délutánra megérkeztünk a táborba, és lepakoltunk a szállást biztosító faházakba. Miután birtokbavettük a tábor teljes területét kiscsoportokba lettünk osztva, és kiscsoportos beszélgetés következett,aminek keretein belül ismerkedős játékokat játszottunk. Még gyilkoltunk is egy kicsit.

Minden reggel „szebbnél szebb” dalokra ébredhettünk. Felcsendültek olyan klasszikusok, mint aTavaszi szél vizet áraszt, vagy a Micimackó. Ébresztő után gyors készülődés, majd irány a focipálya,ahol gyakran érdekes reggeli tornagyakorlatokat végeztünk.

A hét során meghallgathattunk két nagyszerű előadást is. Pius atya egy szabadtéri mise után aszerzetesi életről mesélt nekünk. Barnabás testvér pedig saját életéről, szüleiről, testvéreiről mondottel néhány történetet. Azt hiszem mindkettőből sokat tanulhattunk.

A tábort több program is színesítette. Voltunk egész napos túrán, melynek végén nagy örömmelvettünk körbe egy kis forrást, melynek vizével csillapíthattuk szomjunkat. Emellett megrendezésrekerültek olyan rangos sportesemények is, mint a női foci, a sorverseny vagy a tájfutás/tájsétálás.

Aki egy kis lelki felüdülésre vágyott, elvonulhatott a csendes imasarokba, de programon belül is voltcsendes elmélkedés is. Ezen kívül egyik este taizéi imaest is volt, amit a zenekar még csodálatosabbá tett.

Több este is volt tábortűz, ami körül énekeltünk és beszélgettünk.

Szombat este, a hét fénypontja a bál volt, ahol a zene és tánc mellett sor került a stafétaátadásra is.Már elmúlt kettő óra, mikor az utolsó tánc és egy gyors rendrakás után, még utoljára lesétáltunk a Balaton partra. Aki még fenn tudott maradni, megnézhette a napfelkeltét.

Az utolsó napon, miután gyorsan bepakoltuk a csomagjainkat, és elmentünk a misére, utunk azállomásra vezetett, és elindultunk hazafelé.

A legjobb dolog a héten az volt, hogy még a kiscsoportban lévőket is jobban meg lehetett ismerni.Kár, hogy ez a hét nap ilyen gyorsan elszállt.

Alig várom a következő nyarat és a következő tábort.

Köszönet a szervezőknek és minden táborozónak.

Berenkei Réka
narancs

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Hozzászólás