Élménybeszámoló a 2011-es MKK bringatúráról 2

A túra részletei »
Képek a túráról »
Élménybeszámoló Lacitól Ipétől

Közis bringatúra 2011.

A 2011-es MKK-s bringatúrán Nyugat-Magyarországot jártuk be, de kitekintettünk Ausztriába és Szlovéniába is. Domi és Iván jóvoltából kísérőkocsink is volt, ami sokszor megkönnyítette a bevásárlást és a cuccok szállítását.

A program nagyon sokszínű volt. Megnéztük többek között az őriszentpéteri, a veleméri, a mariasdorfi és a großpetersdorfi templomokat. A veleméri templom érdekessége, hogy a Szentháromság vasárnapján a Szentháromság jelképére, a téli napfordulón pedig a Mária ölében ülő Kisjézusra esik a felkelő nap fénye. Mariasdorfban pedig a szentély és a szószék Zsolnay porcelánból készült. Városnézés is volt Zalaegerszegen, és utolsó nap, aki tovább maradt, még Sopront is megismerhette. Több tó mellett is elmentünk, és az időjárás is jó volt, igy a strandolás sem maradhatott ki. Fürödtünk a zalalövői és a rohonci tóban, és Soprontól nem messze is. A víz néha kissé hideg volt, de azért bemerészkedtünk, és úsztunk, labdáztunk, vagy gúlát építettünk, egyik alkalommal 3-emeleteset. Ausztriában több várat is megnéztünk. A városszalónakit csak kívülről, de a lékait és a németújvárit belülről is. Lékán nagy sikert aratott a lovagteremben lévő kerek asztal, amit körbeültünk, és ott tanácskoztunk a középkori urak módjára. Első nap megcsodáltuk a novai mamutfenyőt, és több olajkutat is láttunk, némelyiket működés közben is. A pityerszeri skanzenben láthattuk a Vas megye falvaira jellemző épületeket és környéküket, eredeti formájukban. Hegymászásban is volt részünk, a bátrabbak föltekertek a Hármashatárhoz, az Írott-kőhöz, és heten az Alpokban egy 1669 méteres csúcsra is feljutottak. Nagyon szép környéken vitt az utunk, sokszor erdők mellett, és kis falvakon keresztül, így az ottani körülményekről, szokásokról is képet kaptunk.

Szerencsére végig szép, napos, meleg időnk volt, összesen egy délelőtt esett az eső. A távok 50 és 120 km között változtak. Voltak olyan napok, amikor 2- vagy 3-felé szakadtunk, és mindenki választhatott a nehezebb utak, vagy a könnyebb terep és a strandolás között.

Napközben szendvicseken éltünk, esténként pedig finomakat főztünk. Az esős napon Németújváron sikerült egy fedett parkolót találnunk, ahol nem áztunk. Az autók közé leterítettük az asztalterítőt, és ott ettünk egy szelektív hulladékgyűjtő társaságában. Az arra járó emberek kissé furcsán néztek ránk, de nekünk nagyon jól esett akkor ott az az ebéd.

Großpetersdorfban pedig egy bácsi, a templomgondnok megmutatta néhányunknak a templomot belülről is, és mikor már búcsúzni akartunk, meghívott minket egy italra (legalábbis mi így értettük). Ezután beszállt az autójába és elment. Gondoltuk, hogy majd valahol megvár minket. Kb. egy óráig őt kerestük, meg az autóját, nem akartuk kihagyni ezt a jó alkalmat. A fiúk még egy kocsmában is megkérdezték, hogy nem járt-e ott, de sajnos nem találtuk meg.

Alsóőrben a plébánián is volt egy szállásunk. Mikor odaértünk, láttuk, hogy nincsenek nagy lábosok, amiben főzni lehetne. A plébános nem volt ott, így hát útnak indultunk, hogy a faluban valakitől lábost kérjünk. Találtunk egy embert, akivel tudtunk magyarul beszélni, de neki csak kis edényei voltak, ezért vele együtt átmentünk a szomszédba. A bácsi azt mondta a szomszédnak: „Jöttek itt ezek Afrikából, és éhesek.” A szomszéd először bográcsot akart adni, de aztán sikerült megértetnünk, hogy mit szeretnénk, és kaptunk is lábost, aznap sem haltunk éhen.
Esténként nagy kártyázások voltak, sokat bangeztünk és baboztunk.

A túrát megúsztuk nagyobb balesetek nélkül, a biciklik is bírták a strapát. Ipé bringájának első kereke az egyik hegyről lejövet érdekes alakot öltött, de egy kis javítás után még vissza tudott tekerni a szállásra.
Sok csoportból voltunk, ezért sok új embert ismertünk meg, jó csapat volt.
Hálás köszönet Daninak, Tominak és Ipének a mindenre kiterjedő figyelmes szervezésért.

Vesztergombi Júlia

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Hozzászólás