Lévai Anikó volt a budapesti Egyetemi Lelkészség vendége

2012. március 1-én Lévai Anikó, a „szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete”, Orbán Viktor felesége volt a Műegyetemi Katolikus Közösség csütörtöki alkalmának vendége, akinek elsősorban karitatív, szociális tevékenységét ismerhettük meg az est során.

Előadása bevezetőjében röviden ismertette jogászi pályája kezdetét, elképzelését egy majdani szakmai pályafutásról. Élete azonban másként alakult, így ma 5 gyermek boldog édesanyja.

Előadása bepillantást engedett a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tevékenységébe, melyeknek megalakulásuktól fogva tevékeny és elkötelezett önkéntese. Lévai Anikó nagylelkűségét és jó szívét mutatja az az eset, mely jogászi pályája elején történt meg vele. Egy román kamionos védelmét kellett ellátnia, aki balesetokozás vádjával állt bíróság előtt. Az előzetes letartóztatásból nemsokára kiengedték, és akkor ott állt azzal a „derék román férfival”, aki az országot nem hagyhatta el,  magyarul nem tudott, nem volt semmije. Mit csináljon vele? – merült föl benne a kérdés. Végül úgy döntött, hazaviszi a szüleihez. A család aztán befogadta a férfit, felruházták, munkát adtak neki, és egy jó darabig velük lakott, míg a felmentő ítélet értelmében hazamehetett. A román férfi később is hálából mindig meglátogatta a szülőket.

Lévai Anikó előadásából megtudhattuk, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet alapvető célkitűzése a keresztény értékrenden alapuló hathatós segítségnyújtás, azzal az alapelvvel, hogy a segélyek sem vallási, sem politikai célra nem használhatóak fel. A segélyszervezet munkája kapcsán kiemelte, hogy a legfontosabb céljuk, hogy ne halat adjunk, hanem horgot.

A célok és feladatok megvalósítását napjainkban mintegy 250 önkéntes végzi, köztük ő maga is. Kiemelte, hogy katasztrófahelyzetekben a szervezeten belül nagyon fontos a fegyelem és a vezetőknek való engedelmesség, hogy hatékony legyen a segítségnyújtás, s ő is ugyanolyan emberként vesz részt a munkában, egy a többi önkéntes között, akinek válogatás nélkül el kell végezni a rá eső feladatot. A segélyszervezet jelen volt az árvízi és a vörösiszap-ömlés utáni segítségnyújtásban, helyreállítási munkálatokban, de Magyarországon kívül is komolyan segítette a rászoruló helyzetben lévőket, a katasztrófa sújtotta területeket. Így Japánban a szökőár után óvodát, Afganisztánban iskolákat (Petőfi Sándor Általános Iskolákat, melyekből már 1., 2. stb. számú is van már) építettek, Etiópiában pedig az éhezőkön segítenek. A nemzetközi segítségnyújtással kapcsolatban fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy nincs elég tennivaló az országban, miért van szükség a szervezet külföldi munkájára? Lévai Anikó kiemelte, hogy a nemzetközi segítségnyújtástól függetlenül a segélyszervezet munkájának 90-95%-t Magyarországon végzi. Ő a miskolci családotthonra (Családok Átmeneti Otthona) a legbüszkébb, ahol nehéz helyzetbe került anyukák kaphatnak otthont fél-egy évig, miközben hozzásegítik őket, hogy később maguk is eredményesen küzdhessenek meg az élet adta nehézségekkel.

Az előadás során sok kérdés is felmerült a hallgatóságban, ami mutatja, hogy a téma sokakat megérintett. A segítségnyújtás, a szociális munka amúgy sem idegen – és keresztényként egyébként is fontos feladatunk – a közösség tagjai számára, hiszen az MKK-sok évről évre nagy számban vesznek részt a 72 óra kompromisszum nélkül nevű szociális önkéntes akcióban, valamint a saját önkéntes alkalmunkon, a NyitniKék rendezvényen.

Az este mindannyiunkat megerősíthetett abban a meggyőződésben, hogy jót tenni jó!

Tegyük hát a jót!

Palásthy Kinga

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Hozzászólás