Beszámoló a közitáborról

A tábor hirdetménye»
Galéria», videó»

Az Egyetemesbe kerülő cikk

Mint minden évben, az idén sem maradhatott el az igen nagy hagyományokkal bíró és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő közitábor. A sok előkészületet és szervezést követően július 8-án, hétfőn kora délelőtt indultunk útnak, hogy minél előbb elérjük úti célunkat, a Pécstől mintegy 19 km-re fekvő erdős táborhelyet, Sikondát. Aki tehette autóval, a többiek vonattal, illetve busszal tették meg a távot, a legelszántabbak azonban biciklivel érkeztek a táborba. Az első nap délutánján a szállás elfoglalása, a kiscsoportos beosztás és az első, ismerkedős beszélgetést követően rögtön egy szentmisén vettünk részt, amit Fábry Kornél atya, kaposfüredi plébános celebrált. A meleg vacsora után már igazán otthonosan éreztük magunkat a táborban, a környéket is kezdtük megismerni, de fekhelyeink kipróbálását sem hagytuk túl későre, másnap ugyanis egy szintén mozgalmas nap várt ránk.

Kedden délelőtt Tátrai József, veszprémi rendszergazda, egykori tanár előadásában bemutatta, hogy milyen veszélyek leselkednek a gyanútlan számítógép-felhasználókra, ahogy ő mondta, megismertük az „internet sötét oldalát”. Az ebéd előtti szűk másfél órában kiscsoportos keretek között beszéltük meg, hogy ki, mennyire használja ki a világháló adta lehetőségeket, mennyire vagyunk aktív felhasználói a közösségi oldalaknak, illetve mennyire vigyázunk személyes adatainkra.

A nap további részében mindenki választhatott, hogy mit szeretne csinálni. A vízimádók a helyi strandot keresték fel, a többséggel azonban buszra szálltunk, és Árpádtetőig, a Mecsextrém kalandparkig meg sem álltunk. Jó kedvből egyik helyen sem volt hiány, míg a fürdőzők labdázással „bontották a rendet”, mi ügyességünket kamatoztattuk a kötélpályákon, de az erdei bobot sem hagytuk ki.

A szerdai nap is aktív pihenéssel telt, a Mecsek vadregényes ösvényein túráztunk. Első utunk a mánfai Árpád-kori Sarlós Boldogasszony templomhoz vezetett, ahová éppen időben érkeztünk, ugyanis egyhetes táborozásunk során először – és hála Istennek utoljára – eleredt az eső. Mire kitisztult az ég, kipihenten és jóllakottan indulhattunk tovább. Gyaloglásunk során még sok akadályt kellett legyőznünk, a látottak azonban mindenkit kárpótoltak. A viszonylag hosszú táv ellenére még maradtak energiáink, így este táncházat rendeztünk.

Másnap korán keltünk, hogy időben érkezzünk Komlóra, a helyi Karitászhoz. Ez volt a második közitábor, amikor szociális tevékenység is gazdagította a programok sorát. Számos helyen segíthettünk, a helyi központban könyveket pakoltunk és polcot festettünk, a belvárosban adományokat válogattunk, de volt lehetőség foglalkozni hátrányos helyzetű cigány gyerekekkel is.

A munka után meglátogattuk egyik legősibb egyházmegyénk központját, Pécset. A közös fagyizást követően kisebb csoportokra oszolva jártuk be a város nevezetességeit, a nagy kánikulában a kellemesen hűvös dómot azonban egyikünk sem hagyta ki. A korábbi esték a tábortűz körüli vidám énekléstől voltak hangosak. Ez a nap viszont más volt, sor került a sokak által várt villanyfényes lányfocira.

A pénteki napot Udvardy György püspök atya gondolataival kezdtük. Evangelizáció a hit évében című előadásában többek között kiemelte a hitelesség és a lelkesedés fontosságát is. A gondolatébresztő mondatok után a délelőtt további részében szentgyónást végezhettünk, majd – hogy az aznapi mozgás is meglegyen – délután tájfutásra indultunk. A tömegközlekedés nehézségei miatt sajnos nem volt problémamentes az utunk, de az autósoknak hála, időben elkezdtük a bóják utáni vadászatot, és még mindenki világosban ért vissza a táborba. A lelkinap zárásaként taizéi imaórát rendeztünk.

A tábor utolsó teljes napján sok éve sportvetélkedőn mérjük össze erőnket, kitartásunkat és leginkább ügyességünket. Az idén nem csak sorverseny volt, hanem több állomásos vetélkedő tette még izgalmasabbá a programot, amit aztán – minden igyekezetem ellenére – az idén is vízi csata zárt. A délután az utolsó, búcsúzó kiscsoportos beszélgetések és a pihenés jegyében telt. Utóbbira szükség is volt, hiszen este volt a táborzáró bál. A fiúk-lányok igencsak jól sikerült szerenádja és jó néhány tánc után következett az éjfél, a stafétaátadás ideje, amit már sokan izgatottan vártunk. Mindig is egy könnyű, jövőbeli feladatként tekintettem rá, a valóságban azonban nem így lett. Egyéves szép emlékekben gazdag közivezetésem talán legnehezebb percei voltak ezek. Ezúton is hálásan köszönöm minden jótevő és persze a jó Isten segítségét, ami nélkül nem lehetett volna ilyen az elmúlt tanév és a tábor.

Az utolsó napra, vasárnapra már csak az ünnepélyes záró szentmise maradt, amit István atya celebrált a közeli kármelita kolostorban. A táborba visszafelé sétálva még a kápolna és a táj varázsának hatása alatt álltunk, de már mindenki előtt az utazás és az otthon képe lebegett…

Garancsy Máté
leköszönő diákvezető

Kategória: Beszámoló | Címke: .

Hozzászólás