Szösszenetek egy közitábor margójára

A tábor hirdetménye»
Galéria»videó»

KELJ FEL, TE HALOTT! Kezdődik a közitábor, egy hét móka és kacagás Sikondán! Szerencsére a későn kelőknek sem kellett túl korán kivakarniuk magukat az ágyból, hogy időben kiérjenek a pályaudvarra. Némi vonatozás, buszozás, séta –illetve a vállalkozó kedvű, erős vádlijú drótszamarasoknak 4 nap tekerés- után megérkeztünk szálláshelyünkre, egy hamisítatlan úttörőtáborba. A hely hangulatához nagyban hozzájárult a sok beton és a vöröscsillagos, búzakalászos, „Előre 1947!” feliratú címerek az ebédlő falán.

LÖKÉS. A tábori közösségépítés kezdőlökését rögtön az első nap megadták a kiscsoportos beszélgetések. Többek között Petőfi Sándor, József Attila és Madách Imre verseinek segítségével mindenki hamar megtalálta csapattársait, akikkel a hét eleji bemutatkozó és a hét végi táborértékelő beszélgetésen kívül két, minden szempontból érdekes előadást is megvitathattunk.
Kedden Tátrai József, a Veszprémi Hittudományi Főiskola rendszergazdájának előadását hallgattuk meg az internet sötét oldaláról. A nemek téma iránti érdeklődése és a hallottakból megértett információ mennyisége láthatóan megfelelt a várakozásoknak. Azért reméljük, mindenki tudott belőle hazavinni valamit.
Pénteken Udvardy György pécsi püspök tartott elmélkedést az evangelizáció megújításának, hitünk vonzó és hiteles megélésének fontosságáról, este pedig a Taize-i imaóra keretében léphettünk ki a pörgésből-nyüzsgésből-pezsgésből. Az elcsendesedést könnyűvé tette a gondosan berendezett terem és a hozzáértő zenészek szolgálata.
A tábor végén a karmelita kolostor gyönyörű templomában tartott zárómise adott nagy lökést, hogy a táborban kapott élményeket útravalóként továbbvigyük hétköznapjainkba.

Z. Az idei táborban (is) nagy szerepet játszott a folyékony élet. Kedd délután a nyugalmasabb kikapcsolódásra vágyók a sikondai fürdőben áztathatták a lábukat. Úszni ugyan nem nagyon lehetett, de a sportolás így sem maradt ki: a vizes csempék ellenére szoros és fordulatos ping-pong meccsek zajlottak, többek pedig a fa árnyékában, tarokkparti keretében tornáztatták az agyukat. Akik viszont a kalandot részesítették előnyben, a Mecsextrém Park felé vették az irányt, a bobozás és a kötélpályákon való mászás közben valószínűleg sokszor kiverte őket a víz.
A szombati vetélkedő feladatai már hagyományosan e témakör köré csoportosultak. Szerencsére jó meleg volt, így abszolút nem okozott kellemetlenséget a csuromvizes lét. Hiszen egy műanyag lapostányér víz hason szállítását – úgy, hogy közben téged is visznek-, töltött vízibomba szájban tartott fogpiszkálóval való kiszúrását, illetve kosárradobást vízzel töltött lufival nem is lehet megúszni szárazon. A vizezés a vetélkedő utáni locsolkodásban teljesedett igazán ki – ebben a műfajban főleg az urak és a közi régi bútordarabjai jeleskedtek.

FOCI. Egy táborban, ahol a túlnyomó többség mozgékony, aktív, szereti a csapatsportokat, alapdolog. Általában a fiúk rúgták a bőrt, a lányok inkább a kosár- és röplabdát részesítették előnyben. Csütörtök este azonban a focipálya mellett megfordult a felállás. Következett a lányfoci, amely mindkét nem számára maradandó élményt adott: a fiúk rettenetesen élvezték nézni a lányok eredeti focistílusát és szurkolói allűrjeiket is kiélhették (hullámzás és kiabálás), a lányok pedig nagy kedvvel rúgták a labdát illetve egymás bokáját. A meccs végül a vártnál izgalmasabban alakult, a rendes játékidőbeli döntetlen után, amelyben a csapatok boldogan megegyeztek volna, a bíró a szurkolók nyomására tizenegyes-párbajt rendelt el. Lődöztük a büntetőket egy pár percig (még a reflektort is sikerült lerúgni), míg végül a lehető legszorosabb eredmény, egygólos eltérés született.
Másnap egy kevésbé ismert sportot, a tájfutást próbálhatták ki a vállalkozó szellemű résztvevők. A dimbes-dombos mecseki terepen, hosszabb-rövidebb pályákon, bátorságtól függően kisebb-nagyobb csoportokban tesztelhették a részvevők az erdőben való tájékozódási képességeiket.

KREATIVITÁS. Eme, az MKK tagjaira oly jellemző tulajdonságnak nagy hasznát vettük az egész tábor során, legyen szó babakádban való mosogatásról, kápolna-kialakításról, bálteremdíszítésről, vagy vegyük akárcsak a már említett szombati vetélkedő kevésbé nedves feladatait. Szerepelt a palettán cipőrugdosás, cukorkaátadás szívószállal, pingponglabdával való célbapattintás, illetve memóriajáték egy kazal tárggyal, mint például fogselyem, hadtápkészlet és társaik.

ALKOTÁS. Érdekes lett volna statisztikát készíteni arról, hogy a tábor idejének hány százalékában szólt valamilyen hangszer vagy énekhang. Természetesen felmérés hiányában nem bocsátkozunk adatbecslésbe, lévén a célközönség nagy része precíz mérnökhallgató :), de azt bizton állíthatjuk, hogy nem sokszor volt csönd. Sokszor spontán kialakult, interaktív koncertek szórakoztatták a táborlakókat; nevetésmenniység szempontjából ezek közül kiemelkedett a hétfő esti ingyenes Ákos-koncert a kihagyhatatlan Randi Andival.
A reggeli zenés ébresztőket az adott pillanatban kevésbé értékeltük, ám ahogy néhány perc alatt magunkhoz tértünk és a zenészek is távolodtak pár házat, nagyon kellemes volt muzsikaszóra készülődni.
A tánc sem maradt ki a programból. A keddi táncházban egy kicsit mélyebben beleláthattunk a moldvai néptánc világába, mint az évközi bálokon. Szombat este különösen szépen énekeltek a madarak, vidám daluk után kezdődött a bál. Az est folyamán díjazták a vetélkedő és a tájfutás legjobbjait, illetve a legnépesebb csapatokat is megajándékozták egy-egy tortával. Már hagyományosan éjfélkor került sor a közivezetői staféta átadására, amely után felszabadultan és jókedvűen roptuk hajnalig.

DÉLIBÁB. Jajj, már megint szendvicsnek való kenyeret látok??! Pedig azt hittem, már mindet megkentük! Szerencsére csak a kirándulásra és az önkéntes napra kellett beindítani a szendvicsgyárat, mivel a reggeliket és a vacsorákat reform módon mindenki magának készítette el. Az ötlet általános tetszést aratott, de nem tagadhatjuk az együttes szendvicskészítés közösségformáló erejét :).

MESESAROK. Idén is igyekeztünk támogatni a helyi segítő szervezetek munkáját, egy napot önkéntes munkára ajánlottunk fel a táborból. Lehetett fizikai munkát végezni (könyvpakolás, festés, bútorcipelés), de lehetőség volt szebbé tenni idősek, betegek és gyerekek életét is azzal, hogy mesélhettek és mesélhettünk. Délután pedig Pécs nevezetességei meséltek nekünk a régmúlt időkről (a közös fagyizás azonban nagy örömünkre kézzelfogható volt).
Nem maradhatott el a hét során a környék természeti szépségeinek felfedezése sem. Szerdai kirándulásunk célpontja az Ágnes-forrás és a mánfai román kori templom volt. Itt egy kicsit megálltunk, elcsendesedtünk (szerencsére az eső is éppen csak ekkor esett). A séta során lehetőségünk nyílt sok-sok közistársunkat jobban megismerni és hosszúakat beszélgetni. Este a túra után megfáradt végtagjainkat egy mesefilm nézése közben pihentettük.

MATTERHORN. Avagy csúcskirály volt a közitábor! Igazából nem jutott jobb olyan szó eszünkbe, amelynek a kilencedik betűje „R” lenne (de épp az előbb említett hegyet láttuk a buszból, miközben „fogalmaztunk”, így úgy gondoltuk, ez ideiglenesen megteszi). JÁTÉK!!!* Aki a legjobb, ennek a kritériumnak megfelelő, közi(tábor)t leíró szót találja, Túró Rudi-jutalomban részesül!

KÖZITÁBOR: az a hét, amit 51 héten keresztül vársz, és amikor vége, nem akarsz hazamenni…

Mindenkit sok szeretettel várunk jövőre is!

Tamási Zsófi, Vissi Borka
bordó


*Játékszabály:

  1. A játékban minden közis részt vehet.
  2. A játék menete: borítékba, vagy egy összehajtogatott lapra belülről írjátok rá a neveteket, ragasszátok le/celluxozzátok össze és kívülre véssétek fel a „pályaművet”.
  3. Beadási határidő: 2013. október 3-ig köziken agapé alatt keressetek minket.
  4. Az elbírálás teljesen szubjektív, a nyertes szót a szerzőpáros választja ki. 🙂
Kategória: Beszámoló | Címke: .

Hozzászólás