Közitábor trailer


Miközben mások könyvtárakban és íróasztal felett görnyedve kétségbeesve próbálták magukba szívni az egyre közeledő vizsgára való tekintettel az utolsó kis információmorzsákat, az MKK vezetősége Balatonszepezdre utazott, hogy felmérje a közitábor helyszínét, hogy aztán minél jobb helyszínreszabott tábort szervezhessen oda!


Ez – akármit vártok – egyfajta blogbejegyzés-szerű cikk a Közivezető és helyettesei egy napjáról. Csupán azért, hogy lássátok: milyen gondosan előkészített tábor lesz ez is, s hogy mennyire megéri eljönni! 🙂 [Jelentkezni ezen a linken tudtok!]


Node, hogyan is kezdődött? Fél tizenkettőkor zúgott fel a kombi Wartburg kétütemű motorja azzal a jellegzetes püffögéssel, s vágott neki a két Laci (Mozsáry L., és Babay L.) az útnak. Útközben a Műegyetemnél felszedtek engem is, majd elindultunk, hogy megkeressük Rujp Verus munkahelyét…

Ez nem volt könnyű, mert 1.) nagyon messze van 2.) akárhogyan is küzdöttem, a telefonom GPS-e szerint én azokban a pillanatokban Pusztavacson tartózkodtam. De szerencsére Babay Lacinál is volt GPS, s az ő segítségével odataláltunk. Csak Verus nem volt meg. Kiderült, hogy megunta a várakozást, s elindult a másik irányba. Azért sikerült találkoznunk, s nekivágtunk a Balaton felé vezető útnak.

A Wartburg csoda egy jószág.IMG_20160526_134528 Hátul például nincsen benne biztonsági öv. Ez már alapból
kellemetlen érzéssel töltött el, mert én azok közé tartozom, akik nem a törvény, hanem az életük szeretete miatt kapcsolják be az övet. A Wartburgban ez az érzés csak sokszorozódna, ha lenne mivel védenem magam. De nincs. A tervezők azonban gondoskodtak arról, hogy feledtessék velem ezt a bút: a gyári (nyitható) napfénytető, a ledes (!) hűtővízhőmérséklet és üzemanyagszint mutató mind-mind csodálatra bírnak egy ámuló fiatalt. Persze a komfortérzetet rontja, hogy 110 km/h-val száguldva az autópályán az autónak olyan menetzaja van, hogy esélytelen a normális társalgás, és így van időd elgondolkodni azon, hogy vajon eme csoda tervezésekor ismerték-e a sajátfrekvencia fogalmát, vagy bármelyik pillanatban alkatrészeire hullhat szét az autó?

IMG_20160526_151526Miután letértünk a pályáról, megéhezett a jószág, így adtunk neki egy kis üzemanyagot, hogy teljesíthesse küldetését. Ezt a megszokottól eltérő módon tettük, de az ilyen apróságokon ki akadna fenn? Ekkor történt a sofőrcsere is, Mozsáry Laci helyett Babay Laci ült a volán mögé. Ami egy kicsit nehezítette az új sofőr helyzetét, hogy ennek az autónak lelke van, amit ki kell ismerni. Határozottan hosszú a fékpedál holtjátéka, a kuplung is furcsán működik, egyesbe csak kettesből lehet betenni, és nincsen motorfék… Mindezeket leszámítva tökéletesen egyezik a többi autó vezetési élményével!

IMG_20160526_151559Istennek legyen érte hála, gond nélkül érkeztünk el a közitábor leendő helyszínére, miután elhagytuk a Balatonszepezd táblát… Ugyanis utána jön még Szepezdfürdő, ahol várt minket a táborhelyszín. Egy kedves úriember kalauzolt minket végig, s jó volt elképzelni, hogy a még alvó táborhely egy kicsit több mint egy hónap múlva egyetemisták kacagásától lesz hangos! 😀

Van egy nagy étkező, ahol nem lesz gond, ha 100-an akarunk leülni egyszerre. Van sok kis nyolcszemélyes házikó, amik olyan kedvesen néznek egymás felé. Ezekben nincs vizesblokk, közös fürdő és illemhely egy külön épületben van kialakítva. De nincs ám messze! Van egy aszfaltos focipálya és egy kiépített tűzrakóhely. Vannak fák és van szintkülönbség. Van árnyék és van napsütés. Egy univerzális táborhely! Természetesen a körülmények nem ötcsillagosak, a múlt században épült ez is, de takaros, egyszerűsége nem nevezhető igénytelennek! Mi sem igazolja ezt leginkább, mint a függönykarnis! Engem teljesen levett a lábamról! 🙂

IMG_20160526_151809IMG_20160526_151829IMG_20160526_151638

Ja, és a Balaton! Külön kis hátsókapun még röviIMG_20160526_152843debb úton juthatunk le a strandra, ahol már strand-röplabdapálya is van, sok egyéb más királyság mellett! A látvány pazar, a víz pedig önmagáért beszél. Tényleg sokat mondok, ha azt állítom, hogy öt percet kell sétálni a vízig…

Visszafelé békés utunk volt, hamar elszállt az idő. Játszós közire pont vissza is értünk!

Azt hiszem, a táborhely nem fog gátolni bennünket, hogy jól érezzük magunkat. Ebből kifolyólag nincs is ok az aggodalomra, érdemes jelentkezni! 🙂

 

Kategória: Nincs kategorizálva | Címke: , .

Hozzászólás