Bíbor csoport

“A” változat

Csopink 2002. szeptemberében alakult az előző évi Fehér és a Narancs vagy a Piros csoport tagjaiból, valamint jelentős számú “elsőéves” közisből. Jelenleg hozzávetőlegesen 20-an vagyunk, ezzel az MKK második legnépesebb csoportjába tartozunk. Mint ilyen, aktívan részt veszünk a közi rendezvényein, például díszítünk (de mér’ mindig mi?), bevásárolunk, pakolunk, kapuzunk, takarítunk, stb. Természetesen azért vidám dolgokkal is foglalkozunk, hisz nem csak munkából áll az élet. Rendszeresen művelődünk (házimozi, színdarabtanulás, palacsintázás) és sportolunk (biliárd, tánciskola, gokart). Nyáron elmegyünk lehetőleg minden táborba és ott megpróbáljuk megnehezíteni a szervezők –olykor saját magunk– dolgát.

Eszközeink: durrdefekt, láncszakadás, beborulás, éjszakai foci, meg ilyenek.

A Bíbor csopi külön érdekessége, hogy az MKK kertein belül megvalósítja a tökéletes ökumenét. Jelenleg görög és római katolikus, valamint református tagjai (testvérei) vannak.

“B” változat

Egyszer volt, hol nem volt még az Óperencás tengeren is túl, ahol a Czigány Dani az úr, és még azon is túl virágzott a Bíbor csoport. Ez a csoport egy olyan szerzet volt, aminek nem csak sokszínű virága volt, de még a virágok világnézete is különbözött, bár ez utóbbi csak egy picikét, de mégiscsak ez tette a mi kis virágunkat egyedivé. A réten, ahol élt, volt még még egy nagyobb fehér színű virág, ami akárhonnét is ment az ember a rétre, mindig látszott, de volt még piros, vörös-fekete és zöld virág is. Összességében ez egy nagyon szép, színes rét volt.

Az emberek sohasem érteték, miért van ez így, de egyszerre csak minden héten egyszer, csürtörtökön nyílt ki az összes csoport. Előfordult, hogy olykor más napokon is nyíltak virágok, de ez a csütörtöki nap valamiért különleges volt a virágok életében. A közeli falu lakói között az a legenda terjedt el, hogy a virágok ilyenkor beszélgetnek.

A mi kis csoportunk – a Bíbor színű – olyan 20 virágjából a legtöbb szintén csütörtökön nyílt, de majd minden héten volt egy-egy nap, amikor – általában este – sokan a bimbók közül megnyíltak. Az ilyen alkalmaknak mindig volt valami oka, például amikor közeli moziban egy filmet vetítettek, vagy palacsintát sütöttek. Előfordult néha az is, hogy a kis virágok, mintha apró golyócskákkal játszanának, vagy táncolnának ahogy a szellő lengette őket.

A csütörtökök mellett mindig volt az évnek 3 napja: a Katalin nap környéke, Szilveszter és a Húsvét előtti időszak, amikor a Farsangi bálok szoktak lenni. Ilyenkor is virágba borult a rét, de a legelőször a mi kis virágunk nyílt ki és elsőként díszítette ki a rétet az ünnepre. Az emberek azt mondogatták, hogy a Bíbor virág hozza meg a többi számára kedvet a kinyíláshoz.

Érdekes módon nyáron elmaradtak a csütörtöki virágzások. Néhány alkalommal nyíltak csak a virágok, de akkor egy hétre egyszerre. Ilyenkor a Bíbor virág – mivel szintén először nyílt ki – megnehezítette a többiek virágzását. Földre borult levelei sokszor lassították, de sosem akadályozták meg a többiek nyílását. Emiatt néha szokott morgolódás lenni a virágok között, de az emberek arrafelé úgy tartják, hogy azon a réten, ahol annyi szép virág él békés együttlétben, ott nem lehet haragot tartani.

Talán ezért is van az, hogy már több mint 10 éve, amióta az első kis picike virág kidugta a fejecskéjét, az emberek a nyugalom szigetének tartják ezt a helyet és sokan, akik ki akarják pihenni a fáradalmaikat itt keresnek egy kis megnyugvást. A virágok pedig nem válogatnak, nyílnak ők mindenkinek.

Valamikor én is csak kíváncsiságból, kicsit félve mentem el egy barátom meghívására a rétre. Már az első alkalommal megfogott. Egy időben minden csütörtöki nyílásnál ott voltam, s olykor az az érzésem volt, mintha én is kellenék a kinyílásukhoz. Mostanában is – bár már sokkal elfoglaltabb vagyok – hacsak tehetem eljárok. És ez minden alkalommal olyan érzés, mintha újra meg újra hazatérnék az én kedvenc csoportomhoz, a Bíbor virághoz.

Vezető:
Márialigeti Márton

Hozzászólás