5. közi

Egyedüllét

„Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat,
aki hozzá illő.” Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég
minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük,
amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a
mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat,
aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt,
kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett
oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már
csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ezért a férfi
elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,18-25)

Egyedüllétben (keresés), [esetleg fiúk-lányok külön beszéljék meg], mit keresel a másikban?
Félelmek a magánytól, de az elköteleződéstől is (anyagi háttér, munka stb. szerepe)
A döntés, bizalom, mersz-e belevágni? [Ábrahám elindul]
Kétségbeesés, ha egyedül vagy: miért?

Feltöltött dokumentumok: kérdések a beszélgetéshez »

Időpont: 2011. március 10. (csütörtök), 18:30
Helyszín: közi
Feladatok: téma agapé mosogatás takarítás
Kategória: Esemény | Címke: .

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.