Ha egy kis lelki kikapcsolódásra és megerősödésre vágysz, és szeretnél ráhangolódni a nagyböjtre lélekben is, kiváló alkalmat kínál erre az idei MKK lelkigyakorlat, amelynek a témája: „Erősítsük a hitünk”.

A lelkigyakorlat vezetője: Pákozdi István egyetemi lelkész & Egri László diakónus.

Részvételi díj: 6500 Ft + útiköltség.

A lelkigyakorlat programjai: csöndes elmélkedések, előadások, szentségimádás, kiscsoportos beszélgetés, szentmise, gyónási lehetőség, lelkibeszélgetés, séta.

Hoznivalók: hálózsák, szentírás, jegyzetfüzet, valamint megfelelő ruházat.

Jelentkezés: személyesen, e-mailben, telefonon, a kitöltött jelentkezési lappal és 5000 Ft előleg befizetésével.

Jelentkezési határidő: 2012. március 22.

Bármi kérdésetek, észrevételetek van, forduljatok hozzám:

Frej Joci (06-30-464-19-67, piardiak@gmail.com)

A jelentkezési lapot az alábbi linken tölthetitek le.

A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Szigorú böjt van ezen a napon! Ez azt jelenti, hogy 18-60 éves korig ezen a napon csak háromszor étkezünk, és egyszer lakunk jól, de húst, vagy hússal készült ételt nem vehetünk magunkhoz. 18 év alatt és 60 évfelett, valamint súlyos betegség estén több alkalommal is étkezhetünk, de húst, vagy húsos ételt akkor sem fogyaszthatunk.

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a XII. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Hamvazószerdán szentelt hamuból (mely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz, porból vagy és porrá leszel!”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”

Forrás: Mi újság?

Fél 6-tól a misére is várunk mindenkit.

A bevezető idézetet itt olvashatjátok:
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik. (Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.) Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya. (Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.) És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk Az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya. Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram? (A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor? (Nagy zajongás támad az osztályban.) Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát? (Az osztály nevetésben tör ki.) Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? … Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák… Albert Einstein volt.

„A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” (Albert Einstein)

Örömmel jelentem, hogy a frissítés megtörtént!:)

Vagyis jövő hétfőn, február 13-án a félév első imaórája, már új helyszínen, Pesten a KRISZTUS KIRÁLY KÁPOLNÁBAN lesz!

Az imaest ezentúl ESTE FÉL 8-KOR fog kezdődni, és nem lesz előtte mise, összejövetelünk rögtön az Oltáriszentség kitételével kezdődik!

A kb. 40 perces ima után igény szerint ahogy szoktuk, lesz (esetleg tea melletti:-) beszélgetés, megosztás egy hittanteremben.

Összejöveteleink célja nem változik. Egy-egy csoport vezetésével szeretnénk időről-időre ismét kilépni kicsit a megszokott hétköznapokból, a szentségimádás során az Úr elé helyezni önmagunkat, szemlélni Őt, szólítani Őt, és a csöndben figyelni Őrá.

A később érkezők is be tudnak kapcsolódni az imába, mert nyitva lesz a templom.

Ezen az első imaesten a szilveszteri Berlinben tartott taizéi találkozó elmélkedéseit alapul véve, útra kelünk Krisztussal, szeretnénk mi is az új tanévben elindulni a bizalom zarándokútján…

! Már most hirdetem, hogy a következő alkalom kivételesen három hétre rá, március 5-én lesz (Ettől kezdve rendesen kéthetente találkozunk /március 19., április 2., április 16., április 30., május 14./ !

Nagy örömmel vár bennünket a két jófej fiatal szerzetes, Carlo atya a plébános, és segédlelkésze, akik született olaszok, de mindketten szépen beszélnek magyarul!

Lehetőséged nyílik arra, hogy idősekkel, gyerekekkel beszélgess, szebbé tedd környezetüket vagy Budapest parkjait, játszótereit. A program várhatóan kora délelőtt kezdődik, és estefelé (5-6 körül) szentmisével zárul. Ha csak fél napra tudnál jönni, akkor is jelentkezz! Mindössze „játszós ruhát” és hideg élelmet kell hoznod, a jó társaság és minden más eszköz biztosítva lesz.

Ha szeretnél velünk együtt segíteni, jelentkezz február 24-ig ezen az űrlapon! (Az egyes projektek elindításához, megszervezéséhez szükségünk van a résztvevők pontos létszámára.)

A részletekről hamarosan e-mail-ben tájékoztatunk. Addig segíts a toborzásban is, „Lájk”-old vagy „+1”-ezd vagy oszd meg ezt az oldalt! Eddig jelentkezett résztvevők:

Kezdés fél 7-kor a templomban, előtte  fél 6-tól a lelkészségi misére is várunk titeket.

2012. a Hit éve. A félév első témás közijei a hitről fognak szólni. Első témánk Hitünk megismerése. Az elmélkedéshez a következő idézeteket gyűjtöttük:

Bevezető történetek

A születés utáni élet

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”. A szkeptikus azt kérdezi:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze. – mondja a kis hívő. – Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
– Hülyeség! – mondja a szkeptikus. – Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
– Pillanatnyilag még nem tudom – mondja a kis hívő –, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
– Nonszensz, lehetetlen! – mondja a szkeptikus. – Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
– Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. – mondja a kis hívő.
– Soha sem fog működni! – véli a kis szkeptikus. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a kis hívő –, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
– Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a kis szkeptikus.
– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! – válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
– Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
– Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! – mondja aztán halkan – Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

A szikla

Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki. Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta:
– Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, teljes erődből told.
A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta. Éveken át ugyanígy tett. Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta:
– Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre! Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani! Semmi haszna és eredménye nincsen annak, amit nap mint nap  teszel! Felesleges erőfeszítés az egész!
A férfi elgondolkozott azon, amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést:
– Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne, ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért. – Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott:
– Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom. De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg! Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul? Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?
Erre Jézus szelíd hangon így felelt:
– Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted, amire kértelek. Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről. Tolni kellett, nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal? Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett, mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek. Napról napra erősödtél. A sziklát nem mozdítottad meg, de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot. És most drága gyermekem, Én mozdítom el a sziklát!

Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, mint amennyit Jézus elvár tőlük! Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, de ezt végül Isten maga teszi meg!

Lábnyomok a homokban

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.
Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.
A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte:
– Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van Rád!
Jézus szelíd hangon így válaszolt:
– Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak.

Történet a hegymászóról

Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, amíg besötétedett. Sűrű éjszaka borult a hegytetőre. Körülvette a feketeség, a Holdat felhők takarták el, semmi sem látszott.
Ahogy így mászott felfelé, már csak pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és zuhanni kezdett. Csak fekete pontokat látott maga körül, és érezte az erőt, ami kegyetlenül húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden jó és rossz pillanata lejátszódott a szeme előtt. Érezte, hogy milyen közel van a halálhoz. Egyszer csak erős rántás érzett, elakadt a kötél és megállt a zuhanásban. A kötél fájón hasított a tenyerébe.
A teste a levegőben lógott, csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani:
– Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott:
– Mit akarsz, hogy mit tegyek?
– Ments meg, Istenem!
– Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
– Persze, hogy hiszem!
– Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve…
Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy mégis teljes erejével kapaszkodik a kötelébe és megvárja a reggelt.
A mentőcsapat mesélte, hogyan találták meg másnap a megfagyott hegymászót. A teste a kötélen lógott, amihez oly görcsösen ragaszkodott. Csak két méterre a földtől…
(Forrás: http://ilajkyou.com/like/74046/)

Idézetek az elmélkedéshez

Hittan

„A gyermeki lélek, a még nem bűnös ember lelke mindannyiunkban megvan, de ahogy az idő múlik, ahogy előrehaladunk a korban, úgy gyarapítjuk érdemeinket és mulasztásainkat vagy akár a rossz cselekedeteink lajstromát. Az óvodában még nincsenek bűnösök, ott mindenki megérdemli a bizalmat. A gyerekek igazságérzete, együtt érző képessége, ízlése nem rosszabb, mint a felnőtté. Aki egy csecsemő szemébe néz, azt tudja, hogy onnan valami nálunk tökéletesebb néz vissza ránk.” (Konrád György)

Istenkeresés

„Amikor az olajfa alatt vártam rád, a tölgyfa alatt érkeztél. Amikor a templomban vártalak, kint az utcán jöttél velem szembe. Amikor örömben kerestelek, sírásban akadtam rád. Amikor már nem vártam rád többé, amikor belefáradtam a haszontalan várakozásba, egyszerre világos lett előttem: egész idő alatt velem voltál.” (Carlo Carretto)

„Könnyű akkor hinni és jónak lenni, amikor nincs baj és minden rendben megy. Ez a hit azonban nem hit, csak a dolgok elfogadása. Az igazi hit az – mint ahogy minden egyéb igazi tudat és érzés is – amely a nehéz, még nehezebb, legnehezebb helyzetekben is sziklaszilárdan áll.” (Bozzay Margit)

„A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11:1)

„Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem látok.” (Isaac Newton)

Hitünk

„A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.” (Charles Haddon Spurgeon)

„Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” (Mt 17:20)

„A hitet többnyire nem kívülről jövő ingerek alapozzák meg, hanem belülről jövők, amelyek képzeletünk, tudatunk vagy egyéb érzeteink szülöttei. Egy emberben megfér sokféle fajta hit, ahogy a különféle érzékszerveink által létrehozott direkt percepcióink is megférnek bennünk együtt, jóllehet amit épp látunk, hallunk vagy tapintunk, az néha ellentmond egymásnak.” (Mérő László: Az elvek csapodár természete)

„Fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.” (Ef 6:16)

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn 15:16)

Feladatunk

„Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbe vittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek.” (Jn 14:12)

„Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében tovább terjedjen.” (Charles Haddon Spurgeon)

„Nem lennének többé pogányok, ha igazi keresztényekhez illően élnénk.” (Aranyszájú Szt. János)

A kékek

A csoportvezetők megjelenésére feltétlenül számítok, a többieket pedig szeretettel látjuk.

- Első alkalom: 2012. február 14. (kedd)
- Szünetek: április 3., április 10., május 1.
- A félév során: keddenként- Helyszín: Don Bosco Iskola (Budapest, XI. kerület, Albertfalva utca 9-11.)
(Odajutás a Fehérvári úti villamosokkal: 18, 41, 47, Építész utca megálló)
- Időpont: 18:30 – 20:00
- Utolsó alkalom: május 8.
- Tanítja: Szabó Péter

***********************************************************************

Középhaladó II.:

- Első alkalom: 2012. február 15. (szerda)
- Szünetek: április 4., április 11.
- A félév során: szerdánként
- Helyszín: Patrona Hungariae (Budapest, IX. kerület, Knézich utca 3-13.) /Kis Díszterem/
(Odajutás: 4-6-os villamos Mester utcai megállójától a Knézich utcán befele haladva a Bakáts téren túl bal oldalt)
- Időpont: 18:30 – 20:00
- Utolsó alkalom: május 9.
- Tanítja: Ferencz Tímea

***********************************************************************

Haladó II.:

- Első alkalom: 2012. február 15. (szerda)
- Szünetek: március 14., április 4., április 11.
- A félév során: szerdánként
- Helyszín: Don Bosco Iskola (Budapest, XI. kerület, Albertfalva utca 9-11.)
(Odajutás a Fehérvári úti villamosokkal: 18, 41, 47, Építész utca megálló)
- Időpont: 18:30 – 20:00
- Utolsó alkalom: május 9.
- Tanítja: Szabó Péter

***********************************************************************

A tánciskolában KÖTELEZŐ a VÁLTÓCIPŐ és javasolt a tánchoz illő viselet!

Váltócipőnek alkalmas bármilyen kényelmes, de elnyűhető (alkalmi) cipő! (A boka érdekében lehetőleg ne gumitalpú legyen!)

Az esetleges kérdésekkel, ill. további információkért keressétek Bakos Krisztit: bkrisszi1@gmail.com vagy Schumicky Erzsit: eschumicky@gmail.com.

A csoportokról bővebb információt ITT olvashattok!